Aszaltszilvás, mascarponés pohárkrém

Úgy emlékszem, hogy gyerekkorom egyik legfinomabb
nassolnivalója az aszalt szilva volt.

A Dédszüleimnél eltöltött időm alatt, a tiszta szoba egyik

szekrényének a tetején lapult a napon megaszalt,

több tepsinyi szilva.

És nem úgy volt az, hogy csak úgy nyakra-főre tömhettük magunkba,

megvolt annak a rendje és a módja, mikor is kaptunk belőle egy keveset.

Mikor már nagyobb lettem, vagy éppen a nagybáttyok jelen voltak,

be-beosonva azért rájárogattunk a mennyei mannára.

Úgy emlékszem... :)

Az ötlet pedig majdhogynem félálomban ért el a tudatomig,
ugyanis Hugh mester készített hasonlót valamelyik este,
nekem pedig csodával határos módon sikerült még azon
frissiben lejegyzetelni a receptet.
Akkor már ébren, természetesen! :)

Hozzávalók:
(6 főre elegendő)
-0,5 kg aszalt szilva
-2 filter -vaníliás szilva- tea
-1 liter forrásban lévő víz

-25 dkg mascarpone
-porcukor
-pici tejszín

-a gyümölcs leve
-csipet só
-1 rúd vanília
-0,5 dl házi szilvapálinka (opcionális, de inkább ne hagyjuk ki :)

A szilvákat két-három darabra vágom, nagy tálba teszem

a teafilterekkel együtt és felöntöm forró vízzel

-így hagyom pár órára, amíg teljesen megpuhul.

Ekkor a levet egy lábasba leöntöm/leszűröm,

a lecsepegtetett szilvát poharakba rendezem.

A folyadékhoz cukrot (ízlés szerint), csipet sót,

vaníliarudat, a kikapart magjával együtt hozzáadom

és közepes lángon a jó felére beforralom.

A vége előtt kevéssel, a pálinka is belekerül

-az alkohol kifő belőle, viszont a csodás aromája

benne marad, ezért ne hagyjuk ki!

Teljesen kihűtöm!

A mascarponét egy kevés (kb. 0,5 dl) tejszínnel

és ízlés szerinti mennyiségű porcukorral kikeverem.

A poharakban lévő gyümölcsre adagolok a krémből,
meglocsolom a sűrítménnyel,

sőt, még babapiskóta is került mellé,

a másik nagy kedvenc! :)

És bár a recept inkább télre ajánlható, semmilyen panasszal

nem élt a kis családom, amiért most került eléjük ilyen desszert. :)