Oldalak

2021. november 28., vasárnap

Tejfölös gombaleves

Súlyos hiányosságot kell orvosolnom.
Történt ugyanis, hogy a blogom keresője
a gombaleves szóra nem adott ki találatot.
Mi a szösz?
Van ugyan egy téli nagy kedvencünk, de 
szerepel, meg egy halom más gombás étel,
de leves nem volt...egészen eddig.
(Most már csak nem dőlök kardnak!😂)
Hozzávalók (5 l-es fazékhoz):
-2 üveg (0,5-0,5 kg) jó fajta konzerv gombakeverék...Lomee pilztopf, konzervből ezt szeretem a legjobban
-2 közepes fej vöröshagyma
-10 dkg füstölt szalonna
-10 dkg jó féle füstölt kolbász
-4 közepes sárgarépa
-2 közepes petrezselyem gyökér
-só
-frissen darált bors
-petrezselyemzöld 
-életízesítő
-csemege paprika
-2 maréknyi dörzstarhonya (vagy csipetke)
-1 kis dobozos tejföl
-2 dl tejszín (30%-os, cukrozatlan, tehát nem főző :)
 
Kezdem a szalonnával, ami maradhatna is a levesben,
de most előre megfontolt szándékom volt vele, úgyhogy
kakastaréjokat sütöttem ki és ki is szedtem a fazékból.
 
A zsíron megdinszteltem a szálasra összevágott vörös-
hagymát, a végefelé rádobtam pár karika kolbászt,
aminek elég 1-2 perc, úgy jó, ha puha marad.
Erre az alapra kerül a karikára/félkarikára vágott
répa és gyökér, az ízesítők és kevés víz.
 Közben a gombát szűrőkanálba öntöttem és
leöblítettem...nem, nem azért, mert tartósítószer van
benne, hanem azért, mert a konzerv gombának nyúlós,
nyálkás a leve és én ezt nem szeretem. Pont. 😉
 
Kicsi csepegés után deszkára borítottam és a nagy
darabokat apróra összevágtam...csak mert ebben az
üvegben legalább 5 féle gomba van, melyik kisebb,
melyik nagyobb darabokban.
 A gomba is a fazékba került, felöntöttem vízzel
(5 literes vonalig), amikor felfőtt a leves, ment bele
a tészta, így főztem készre.
A tejszínt kikevertem a tejföllel (sűrítés nem került
a levesbe, szerintem felesleges) és a már kész
levesre öntöttem, ezzel elég 1-2 percig összefőzni
az egészet, majd kóstolni még egyet és lehet is
tálalni.
Nagyon finom őszi, téli leves!

Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál? 

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál. 

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; 
nem voltál rest naponta jönni hozzám. 

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Rónay György

2021. november 1., hétfő

Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól messze szöktem,
s az életemet mentem kipihenni
a Házsongárdi öreg temetőben.

Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent.
Olyan lélek-csitító volt a csend:
a némaság és a néma ajkú holtak.

Akkor láttam: a fényvirágos álmok
amik a lelkem szent csodái voltak,
halottak lettek: néma ajkú holtak.

És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
s a hervadásban meglassul a vérem,
akkor az őszt majd könyörögve kérem.

A holtaktól megirigylem az álmot,
s cserébe nyújtom minden álmomat
hogy én legyek az őszi csendtől áldott.

S meglátom majd: bűbájos álmaimmal
az életemet nagyon tele szőttem…

s megállok ismét kissé megpihenni
a Házsongárdi temetőben.

 Wass Albert