Tom Yum

...avagy ez is egy csípős-savanyú Thai leves

😀

Hozzávalók 2-3 fő részére:

-0,5 kg (fagyasztott, tisztított) garnélarák

-1 üveg Uncle B. Thai kókuszos curry (igen, ez egy kis csalás, de mindent tartalmaz, amit szeretünk)

-1 liter zöldség alaplé, vagy húsleves

-galanga gyökér, hiányában 2-3 cm gyömbér (pont nem volt a nagyboltban galanga :)

-2 gerezd fokhagyma

-20 dkg apró, friss Champion gomba

-2 szál Thai citromnád (ez viszont szokott lenni a Metro-ban :)

-lime levelek (szintén Metro, ha nincs, akkor lime lé)

-fél csokor koriander

-csípős paprika, pl. Sriracha
-só
-frissen darált bors

-díszítésnek paradicsom (a legszebb negyedbe vágott koktélparadicsommal) 

És a készítés: ez nem fél órás leves, de nem azért

nem, mert annyira bonyolult lenne, hanem az alap

ízt adó citromnádból ki kell főzni a finom ízét.

A levesbe, vagy leves alapba belevágom a citromnádat

(amit egy kicsit megkalapálok előtte),

beledobom a lime leveleket, (galanga gyökér híján*)

a szeletelt gyömbért és -fokhagymát, majd közepes

hőn, fedő alatt (hogy ne párologjon el sok folyadék),

legalább fél óráig főzöm az alapot.

(*A galanga gyökér nem azonos a gyömbérrel, de

mivel szegény ember vízzel főz, én pedig szeretem

a gyömbért IS, ezért nem dőlök kardnak és ez kerül

a levesbe...mielőtt megköveznek.😉)

 

Ekkor adom a leveshez a negyedbe vágott gombát, a

garnélát, az üveg Thai curryt, egy kis csípős paprikát

és innentől már lehet kóstolgatni, hogy só és bors

szükséges -e bele, valamint, hogy a lé mennyisége

elegendő -e.

Ezeket így együtt szintén elég maximum fél óráig

összefőzni, ez a idő elég a gombának és a ráknak is.

Tálalásnál, díszítésként kerülhet bele negyedbe

vágott koktélparadicsom és korianderlevél.

Ui.: a galanga gyökér fogyasztását nem javasolják,

mert nagy mennyiségben hallucinációt okoz és van

pont elég baj a világban, nem hiányzik még ez is,

a citromnád viszont tényleg nem ehető,

ne próbálkozzunk vele!

😀

Nagyon finom leves, hasonlít a

Thai kókuszos, citromfüves levesemre.

😍

Sukee

...avagy a Thai csípős, savanyú leves

Természetesen a Királylány ötlete

volt ez a leves -fogalmam nincs, hogy

ezt honnan hozta haza, valahol ilyet IS evett.

😀

Na, de nem ám bele a vak világba kellett

kitalálnom, hogy mi is kellhet a leveshez,

hanem kész receptet küldött át, azzal a kikötéssel,

hogy ebből legalább olyan finomat főzzek majd,

mint amit Ő evett...no comment!

😂

Hozzávalók 2 fő részére:

-6 dl húsleves (akár maradék is lehet, vagy leves alap)

-főtt hús, a levesből (ha nincs, nem akkora baj, úgy is finom lesz, nekünk nem hiányzott)

-2 db pak choi (bordáskel, bok choy)

-2 szál szárzeller

-6 dkg üvegtészta

-2 egész tojás

a szószhoz: 

-4 ek chiliszósz (nálunk Sriracha, piros, vagy zöld kupakos)

-2 nagyobb gerezd fokhagyma, átnyomva

-2 ek nádcukor

-2 ek szójaszósz

-2 ek rizsecet

-2 ek szezámolaj

tálaláshoz:

-szezámmag

-koriander (ezt kihagytuk...mert nem kaptam :)

A recept Mautner Zsófié,

a chili & vanília blogról,

amit majdnem úgy adok közre, ahogy Ő megírta,

nagyon kevés változtatással (ami Nekünk nem hiányzott😉)

és egy csöppet egyszerűbb, gyorsabb kivitelben.

És akkor az elkészítés:

minden hozzávalót a kezem ügyébe készítek,

mert nagyon gyorsan lesz kész a leves.

Vizet forralok, amivel egy tálban leöntöm a tésztát

-1-2 perc ázás elég neki, majd leszűröm.

 

A levest, vagy leves alapot forrni teszem, ebbe

kerül a felszeletelt zellerszár, minden fűszer

(amik a szósz alapját képezik), majd a tészta,

a felvert tojások, amiket belecsorgatok a levesbe

és végül a négyfelé vágott pak choi, ennek

ugyanis (ahogy kitapasztaltuk) pont elég

szintén 1 perc a legvégén, különben nagyon

szétfő.

Az egész művelet nem vett igénybe 10 percnél több időt.

Konklúzió: mindkettőnk véleménye szerint

(az apró változtatásokkal együtt) nagyon finom

volt a leves, annyira, hogy fel is lett véve a

"mindenképpen kell ilyet többször főznöd"-ek közé

...és készült is többször az első óta.

😀

Palacsinta

.

Hozzávalók:

-20 dkg sima liszthez

-4 dl tej és

-1 dl szódavíz (ettől lesz gyönyörű buborékos a tészta :)

-0,5 dl olaj

-2 egész tojás

-1 csipet só

-1 csipet cukor

Palacsinta sütésnél a mennyiség a legritkább

esetben szokott ennyi maradni, leginkább

kettővel szorzom a szoroznivalókat, úgy ki

szokott 2 napig tartani. 😀

 

Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik az is,

hogy nagy méretű palacsintasütőnk van,

a Királylány pedig (mivel jó ideje Ő süti ezeket

a finomságokat) kapott tőlem a Jézuskától egy

elektromos palacsintasütőt karácsonyra,

aminek én legalább annyira örültem, mint Ő. 😄

Öröm, boldogság!

Szóval, ha a Királylányt rá tudtam venni

anno, hogyha enni akarja, akkor süsse is meg,

akkor bárki, bátran álljon neki, semmi nehéz

nincs benne, csak két dologra kell feltétlenül figyelni:

az egyik, hogy jó minőségű, Teflon sütővel

dolgozzunk, a másik, hogy kellő ideig hagyjuk

állni a bekevert tésztát, ugyanis...na, ezt majd

mindjárt írom.

Robotgéppel dolgoztatok (a nagy mennyiség miatt IS :),

így gyorsan készen is lesz a tészta:

a hozzávalókat a gép táljába öntöm (előbb a tejet, majd

a lisztet és a többit), a tetőt rárakom és alaposan

kikeverem az egészet, csomó nem maradhat.

És akkor legalább fél óra-óra pihenő, hogy a

liszt kellőképpen megszívja magát, így elkerülhető

az, hogy sütés közben szétessen a tészta.

Sütni pedig jó közepes hőn szoktuk, oldalanként

nagyjából egy-egy percig, tehát haladós is a történet.

Felhasználni pedig kinek-kinek kedve szerint

lehet: felénk a sárgabarack lekváros, Nutellás,

túrós, kakaós, Gundel,

vagy éppen a szedres palacsinta a nyerő

...úgy vagyunk mi ezzel, mint Gombóc Artúr a

csokoládéval.

😍

Muzsdéj, vizes muzsdéj

Tegnap este ismét halakat sütöttem vacsorára

és a kötelező tartármártás mellé készítettem

ezt a szintén elengedhetetlen finomságot.

Ez viszont nem csak a halak kiváló kísérője,

hanem sült húsoknak, zöldségeknek, lángosnak,

vagy a nagy kedvencnek...

ja, csak mert Miskolctapolcán van egy másik,

igen kiváló étterem, ahol ezt (is) adják a miccs

mellé, de ezt szerintem már sejtettétek.😀

Hozzávalók:

-1 szép nagy fej fokhagymához

-1 nagy csipet sima só

-2-3 ek sima (napraforgó) olaj

-víz...kb. 1-1,5 dl (függ attól, hogy mihez készítjük)

Szóval, a lényeg most a muzsdéj, ami rendkívül

gyorsan elkészül, nagyon egészséges és mint írtam,

sok mindenhez felhasználható (pl. vámpírok ellen is😀).

 

A nagy fej fokhagymát gerezdjeire szedem,

ezeket a burkolatuktól megfosztom, mozsárba

teszem a sóval együtt és pépesre töröm.

Ha ezzel megvagyok, lassan csorgatva

hozzákeverem az olajat -szintén a mozsárban és

annyi ideig keverem, amíg szinte krémes állagot

nem érek el (jaj, nagyon finom)-, majd a vizet.

Ennél most viszonylag sűrűbb, de még

folyós állagot szerettem volna elérni.

 

Az eredeti, vagy alap muzsdéj víz nélkül

készül, de az jelen esetben annyira tömény

lenne, hogy még az én gyomrom sem nagyon

bírná, a vízzel hígított viszont még az érzékenyebb

gyomrúaknak is megfelelő alternatíva lehet.

 

Rendkívül finom kiegészítő,

vagy ezt már írtam!? 😊

********************

A muzsdéj román fokhagymamártás, mely apróra vágott fokhagyma,

víz, étolaj, só, ritkábban alaplé, tejföl vagy sült paradicsom

felhasználásával készül.

Krémes verziója az AIOLI MÁRTÁSHOZ hasonló.

Az erdélyi muzsdéj tejföllel, almaecettel, egy kis mézzel

és apróra vágott tárkonnyal készül.

Kínai kel kimchi

 Elképzelésem nincs, hogy az autentikus,

megfelelő ideig fermentált kimchinek milyen

az íze, ugyanis nem kóstoltam még olyat,

de ami a végeredményt illeti, a Gyermekem azt

mondta, hogy szerinte fényévekkel lett

jobb az enyém, mint amit Ő kóstolt, ja, csak

mert Ő már evett ilyet is...én kértem elnézést!

😀

Az első.

Hozzávalók:

-2 nagyobb fej kínai kelhez

-0,5 kg sima só (nem jódozott)

-4-6 csokor újhagyma (minél zsengébb, annál jobb)

-1 db nagy jégcsapretek

-2 nagyobb sárgarépa

-2 fej fokhagyma, vagy 1 üvegcse darált fokhagyma, vagy 1/4 csészényi fokhagyma por

-2 diónyi gyömbér

-2 dl szójaszósz

-kevés cukor, kb. 2-4 evőkanálnyi, vagy méz...ki, mit szeret

-1-2 dl halszósz, attól függően, hogy mennyire akarjuk karakteresnek (ami a mi orrunknak ugyan nagyon büdös, de kell bele! :)

-2 ek piros csilipaprika pehely (pl. tört Cayenne bors, vagy Bird's Eye, azaz Afrikai madárszem csili)

-2 csészényi (kb. 4 dl) speciális koreai csilipaszta (ha ez nincs, valamilyen csípős csili szósz)

-rizslisztből és kevés vízből sűrítés (opcionális, a frissnél simán kihagyható)

A történet onnan indult, hogy egy ideje nézek pár

koreai csatornát, ahol szinte nincs olyan főétel,

amihez nem ezt eszik savanyúság gyanánt. Aztán

addig néztem ezeket a videókat, amíg rá nem vettem

magam az elkészítésre.

Viszont azt is írtam már, hogy felénk nem lehet még

nagy boltokban sem sűrűn beszerezni különleges

dolgokat, így ennél még abból gazdálkodtam,

amim itthon volt.

Szóval, a recept egy próba volt, ami annyira jól sikerült,

hogy fogok még készíteni máskor is, csak mert

nem volt speciális csilipasztám és enyhén

csípős, durvábbra őrölt csiliporom, ami az egésznek

a csodás, szép színét adja. Az enyém kis fakóka lett.

Fakó, de finom. 😀 

Továbbá olyan függőséget okoz (mármint azoknál,

akik kisnyúlnak, vagy kiskecskének születtek és

mindezek tetejébe még savanyúságfüggők is),

hogy ki sem tudtam várni a 2 hét érlelési időt,

minden nap rájártam, aztán a Királylány is és

egyszer csak már nem volt semmi a tálban. 😀

 Ott tartok most, hogy eltelt 2 hónap az első adag

elkészítése óta (a bejegyzés megírásának elkezdése

óta szintén 😩 😀) és a kezdeti izgalmat felváltotta

a szinte rutinszerű kimchi készítés, ugyanis kétheti

rendszerességgel készítek kisebb adagokat, sőt, bátor

voltam/vagyok és sima fejes káposztából is készítem olykor

-már ha éppen kifogyott a hűtőből a rendes kimchi.

Sőt, ha lesz majd újhagyma, csak abból IS fogok készíteni

és ott fog várakozni ránk az is a hűtőben.

 

Szóval függőséget okoz, nem vicceltem.

😀

 

És akkor az elkészítése (minél többször készül, annál

gyorsabb megy):

a retket, répát meghámozom és vékony Julienne-re 

gyalulom, az újhagymát szintén megtisztítom, azt

pedig nagyjából négyfelé vágom hosszában, majd

kb. 5 cm hosszúságúra (a répát és a retket is ennyire),

a fokhagymát pucolom és átnyomom.

Ezekhez keverem hozzá a fűszereket és hagyom állni

annyi időre, amíg a káposztával bíbelődök.

Ha kínai kelből készítem, akkor a káposzta végét

levágom, majd a torzsánál bevágom először félbe,

majd azt is félbe és szétszakítom (szebb lesz, mintha

késsel vágnám végig).

Nagy tálba kezdem a műveletet-mindegyik negyed

káposzta mindegyik levelét halványan megsózom,

majd állni hagyom, amíg teljesen összeesik és levet

enged.

Ha ez megvan, akkor vízben alaposan kimosom

(különben ehetetlenül sós lenne) és hagyom teljesen

lecsepegni.

 

VAGY

a fél kilogramm sót feloldom egy nagyon nagy tál

vízben, ebbe pakolom bele a negyedelt káposztát

és hagyom így legalább 1-2 órára...így ki sem kell

mosni.

 Miután idáig eljutottam, elkezdem a zöldséges

fűszerkeverékkel bekenni úgy, hogy szintén minden

levélre jusson a kencéből, a bekent negyedeket jól

záródó üvegedénybe pakolom (ezt nem fogja megfogni

a paprika) és megy is az egész a hűtőbe.

És akkor jöjjön a kupi, csak hogy ilyen kép is

legyen fent:

Ja, a kesztyű rajtam ilyenkor nem úriasszonyi nyavalya,

muszáj felvenni, különben napokig súrolhatnám

a kezem! 😀

Mennek a hűtőbe.

Még ez is az első gyártmány volt.

 Innentől kezdve csak a rájárás van és

az újra és újra készítés.😍

Sörben sült sertéscsülök és oldalas

Ezekkel a sültekkel zártuk az évünket,

mert sertéshús valamilyen formában

mindenképpen kell az óév lezárásához.😀

Viszont vacsora után közvetlenül közöltem

a Nagyérdeművel, hogy innentől kezdve

jelentős ideig nem szeretnék sült húst

készíteni, mert el fogok itthonról menekülni,

ha még egy sültes tálra akárcsak rá kell

néznem!😂

Hozzávalók:

-2 db keresztben vágott csülök

-1 szép, egész oldalas (a mostani majdnem 1,5 kg)

-kb. 2 dl jó fajta sör

-só

-frissen darált bors

-magyaros fűszerkeverék (vagy bármilyen fűszerkeverék, amit szeretünk) 

-pici olaj (ez nyugodtan elhagyható)

-füstölt szalonna

-2-3 fej fokhagyma (nem elírás :), a gerezdek a héjban hagyva

-8-10 közepes fej vöröshagyma

A sütőt előmelegítem 150 fokra, alsó-felső sütéssel

(normál esetben 180 fokra, légkeveréssel).

A csülköket és az oldalast lemosom, leszárítom,

majd mindkét oldalukon sózom, borsozom és

alaposan megszórom a fűszerkeverékkel.

 

Mivel most sok a hús, gáztepsibe ágyazok meg

nekik, ami áll negyedelt vöröshagymából, héjában

hagyott, gerezdjeire szedett fokhagymából

(ez krémesre, édesre fog így sülni),

valamint szalonnából.

Miután a húsok az alapra kerültek, kb. 2 dl sört öntök

alájuk, alaposan lefedem az egészet és betolom a sütőbe

5 egész órára...na, ezért csak a 150 fok.

Minek utána a húsok kétség kívül teljesen megpuhultak,

fedés nélkül, kb. újabb fél óra alatt -a sütési hőt

megemelve 180 fokra- szép színt sütök rájuk.

Normál esetben krumplit és különféle zöldségeket

tennék a húsok mellé a tepsibe, most viszont

-mivel szilveszterre készültem- saláták készültek,

mégpedig OROSZ HÚSSALÁTA,

és TOJÁSOS VIRSLISALÁTA.

Úgy érzem, hogy a következő főztöm valami

pergelt leves-féle lesz, az is csak kevés tésztával!

😀