Oldalak

2014. január 29., szerda

Apácafánk

A tavalyi "farsangot" végigsütöttem,
tényleg, mint egy rendes anya! :)))
Most a közelében sem járok
annak a mennyiségnek,
mint amennyi a tarsolykámban van
-várakozó állásponton! :D
Alapjába véve, a tésztája nagyon hasonlatos
a képviselőfánkhoz,
de a végén, a kisütés módjánál
lesz lényegi különbség.
Egyéb iránt nagyon hasonlít a szerkezete
Clafoutis tésztájához.
De hogy az apácákhoz mi köze lehet(ett)??? :)))
(A szerkesztőség várja a megoldást! :)))
Hozzávalók:
-2,5 dl vizet felforralok, ebbe keverek
-1 csipet sót
-2 ek cukrot és
-10 dkg vajat.
Ha forr, belekeverek
-12,5 dkg lisztet, amivel addig hagyom a tűzön -és keverem folyamatosan a masszát-,
amíg elválik az edény falától.
A tűzről levéve egyenként belekeverek
-4 egész tojást és kihűtöm a tésztát.
Közepesen forró olajba, 2 olajozott kanál segítségével
gombócokat szaggatok,
amiket mindkét oldalukon átsütök.
(A poén az volt a sütésnél, hogy ahogy sültek a gombóckák,
maguktól forogtak az olajban! :)
 
Ebből a mennyiségből -evőkanállal szaggatva-,
25 db fánkocska lett.
Porcukorral megszórtam és
körtelekvárral tálaltam.
Azonnal elfogyott! :)



Francia hagymaleves

Tehát, miután pont arról nyilatkoztam,
hogy magyar konyhát viszek
és maradnék is ezen a vonalon
(nagy százalékban :),
elkészült ez a leves
-muszáj volt kipróbálnom;
régen szemezek különféle étlapokon vele
és tudnom kellett, hogy lemondjak -e más,
tartalmasabb levesekről érte.
Hozzávalók:
-4 nagy fej vöröshagyma
-1 fej lila hagyma
-2 fej sonkahagyma-a lényeg (szerintem), hogy többféle legyen benne,
  így finomabb lesz
-1 ek olaj
-5 dkg vaj (igazi:)
-1 kk szárított kakukkfű (ha nincs friss :)
-1 liter (csirke) húsleves
-só
-darált bors
-bagett, vagy gyökérkenyér szeletekből pirítós
-20 dkg Gruyere sajt (de nehogy kardnak dőljünk, ha nem sikerül pont ilyet venni,
  teljesen jó hozzá a Cheddar, vagy a Ementáli is! :)))

A hagymákat megtisztítom, félbe, majd vékonyra szeletelem.
Az olajon a vajat egy nagyobb fazékban megolvasztom
(így nem ég le a vaj), beledobom a hagymákat
és lefedve, sóval, borssal, kakukkfűvel puhára párolom.
Kavargassuk, mert leéghet!
Ha már elég puha, felöntöm a levessel és készre főzöm.
(Bort pedig csak azért nem teszek bele, mert még mindig
NEM SZERETEM a borral készült ételeket! :)
Érdemes hőálló kis edénykébe szedni belőle,
amit a grill alá tudunk tenni, mert
pirítóssal és sajttal az igazi
(mondom ezt én, aki a tojáslevest
azért nem ette meg kis korában a menzán,
mert sz@rrá áztak a kenyérkockák,
amit a tetejére szórtak :)!
Nagyon finom lett, a Gyerek szerint is!
Este következett a ház
(sok mindent elviselő :))) Ura;
nem nagyon jött rá az elején, hogy mit is eszik,
meg azt sem nagyon értette, hogy miért van benne
ennyi hagyma?!
-Hát azért Öreg, mert hagymalevest főztem!
😂
A végeredményt tekintve, a teszt igen jól sikerült!
 
Azért egy bográcsban főtt, füstös,
minden hozzávalót bőségesen tartalmazó
csülkös bablevessel nem veszi fel a versenyt
-na jó, ennek a levesnek nem is az a dolga.
 😊

    2014. január 28., kedd

    Ismerjük meg egymást újra!

    Vicces a felhívás, mert engem nem igazán ismer senki
    -vagyis nem ismernek még sokan! :)))))
    Nem annyira a nyilvánosságnak szántam az írást anno,
    inkább...na, de maradjon valami a "leírásomba" is! :D
    Játékot indítottak a Bloggertársnék, hogy kicsit
    többet tudjunk meg egymásról
    -többet annál, hogy ki mit süt-főz, kinek milyen ízlése és
    különlegesebbnél-különlegesebb receptjei vannak.
    Egy kicsivel többet tudhatunk meg azokról az Emberekről
    akikkel nap, mint nap virtuális kapcsolatban vagyunk! :)

    A játék mostani neve: ismerjük meg egymást újra!
    Engem HANKKA kért fel az "adat-közlésre"
    (rajongok a blogjáért :),
    természetesen -egy kis gondolkodás után-,
    eleget teszek a kérésének! :)))
    A játék szabályai:
    -Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett!
    -Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
    -Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be Őket a blogodba!
    -Értesítsd Őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!

    Hét dolog (töredék :) rólam:
    1.Magamnak, öngyógyításként kezdtem el írni-nem a "hírnév" miatt! :)))
       (2,5 hónap után mondtam el a környezetemnek, mit is csinálok voltaképpen.)
    2.Szeretnék az intim szféránkból minél többet megőrizni! :)
    3.A hagyományos, magyar konyhát viszem itthon
       és a blog-életemben is nagy arányban ennél maradnék! :)
    4.Receptet leginkább akkor osztok meg, ha van még hozzá
       (legalább egy kis humorral, vagy okossággal fűszerezett)
       valami plusz! :)
    5.Kínosan próbálok ügyelni"szép-írásra"; a hátamon áll a szőr,
       ha tele hibával jelenik meg egy-egy írás (és azt javítani sincs igény)!
    6.Süteményt ritkán készítek-régen azért nem sütöttem, mert vacak sütőnk volt.
       Ráadásul hiszem és vallom, hogy egy jobb adag süti árából komplett ebédet
       teszek a Család elé! :)
    7.Nem vagyok nyugodt természet (sajnos :) (helyettem a ház Ura az! :),
       ezért mondom mindig, hogy amikor vezetek (sokat :), feltöltődök,
       amikor pedig főzök (szintén sokat :), kikapcsolok! :)
    Ha ezek után lesz még ember/asszony, aki olvasni fog,
    pár dolgot úgyis meg fog tudni a házunk tájáról! :)))

    És Akikre kíváncsi lennék:
    -Edina-"saját levében"
    -Krisztina-Krisztina Konyhája
    -Judit-Süssünk, főzzünk valamit!
    -Piszke a Birtokról-Birtokos eset
    -Judit-Konyhai törekvéseim
    -Melinda-Habverő és fakanál
    -Alíz-Fakanálforgató tollforgató
    A tökéletesre törekszem -még ha nem is lesz
    belőlem híres Blogger;
    "amim" van, arra viszont szeretném,
    ha a Csemete
    majdan büszkén tekintene!
    (ha már így "alakultam" :)
    Ezért is próbálok tanulni (tanulgatni :)
    a NAGY Bloggerektől
    -én tudom, Kikről beszélek
    (nagyon jól bánnak velem a
    "kezdetemtől" fogva! :)))
     :)  :)  :)  :)  :)



    2014. január 27., hétfő

    Chili con carne

    ...a Dél-Amerikaiak (Tex-Mex) chilis húsa.
    A legjobb dolog, ami csak történhet
    a darált hússal!
    Na és a babbal!
    Meg persze a chilikkel! :)))
    Hozzávalók:
    -1 kg darált marhahúshoz
    -1 darabka (M. Attila barátunktól származó) füstölt csülök
     (Jó helyre került, már amit hagytam belőle!) :)))
    -3 konzerv vörös bab (3 x 400 g-os)
    -1 üveg (7 dl) passzírozott paradicsom
    -3 tk cukor
    -0,5 l (marha)húsleves (ha nincs, vegyünk K. levesalapot, teljesen jó alternatíva!)
    -2 nagy fej vöröshagyma-kis kockára
    -8-10 gerezd fokhagyma-szeletelve
    -2 ek Salsa de Chipotle szósz (füstös, csípős)
    -5-6 db apró, szárított, egész Chili Peperoncini (piros)
    -fél kk darabolt, szárított Chili Jalapeno (zöld)
    -1 kk őrölt Cayenne bors
     (a paprikák mennyisége természetesen egyén-függő;
      ez a hozzávaló mennyiség egy kellemesen csípős ízt fog eredményezni)
    -2 csokor friss, vagy 2 ek szárított, őrölt koriander
    -2 ek római kömény-KELL BELE, muszáj, ettől lesz hibátlan a végeredmény!
     (és nem keverendő össze a sima köménnyel!!!)
    -2 ek szurokfű (oregánó :)
    -2 ek keserű kakaópor, vagy jó minőségű étcsokiból pár kocka
    -1 ek őrölt fahéj
    -olívaolaj
    -só, bors
    Kevés olajon -3 részletben-, pergősre pirítom a darált húst
    -tálkába szedem.
    A visszamaradt olajon megdinsztelem a hagymát,
    majd a fokhagymát és miután felöntöttem a levessel,
    a fűszereket (mindent) és a kis kockára vágott sonkát is
    főzöm egy pár percig benne.
    Ezután öntöm hozzá a húst, a paradicsom sűrítményt,
    majd az alaposan leöblített babot.
    A kakaó mélységet (is) ad az étel színének!
    Fél órán át összefőzöm
    (a sóval csak óvatosan!)
    és innentől kezdve ne finomkodjunk!
    Rakjuk az asztal közepére a "kondért",
    rakjunk mellé friss, jó minőségű kenyeret,
    (mondjuk én simán anélkül eszem)
    és miután síri csendben fogy el a csilis "babunk",
    nyugodtan zsebeljük be a dicsérő szavakat
    (és veregessük meg saját vállunkat,
    hogy jól dolgoztunk! :)))))
    És arra emlékeztek még,
    hogy honnan van a római köményem?
    Hát innen! :)))


    2014. január 26., vasárnap

    Az utolsó nagybányai Művész

    Január 22, 1989 óta a magyar kultúra napja.
    Ebből az alkalomból egy tárlaton vettünk részt,
    "az utolsó nagybányai művész"
    (Korkos Jenő festőművész szavaival)
    emlék-kiállításán.
    A tárlatot jó barátunk, Kiss Árpád nyitotta meg,
    nagyon szívhez szóló szavakkal
    -az Ő gondolatait teszem közzé!
    Nagy József 1922. május 23-án született
    a Borsod megyei Emődön,
    ötödik, legkisebb gyermekként.
    Édesapja Emőd község bírója volt,
    Édesanyja háziasszony, a szó legnemesebb értelmében.
    Jó tanuló volt, de a vasúthoz szánták, mert élni akkor
    -biztosan- abból lehetett.
    Korán kitűnt tehetségével és egy kedves tanár
    (Szalai Ádám) hatására
    (és a szülők beleegyezésével!)
    mégis az egri Érseki Tanítóképző diákja lett
    -itt kántortanítói oklevelet kapott;
    1944-ben jegyzői képesítést is szerez.
    1946-ban házasságot köt, két gyermekük születik.
    1952-ben felvételt nyer az egri Tanárképző Főiskolára
    (itt Adler Miklós, Bíró Lajos és Blaskó János festőművészek
    tanítják, a nagybányai festőiskola hagyományai ápolva);
    ígéretes diák, kiemelkedő tehetség,
    felkérik, hogy tanítson a főiskolán-Ő szerényen visszautasítja!
    Látva tehetségét, kortársa, Korkos Jenő festőművész
    az utolsó nagybányai művésznek nevezi.
    33 éves korában az arnóti általános iskola igazgatójának nevezik ki
    -nyugdíjba vonulásáig látta el feladatát.
    Életének több, mint a felét élte le Arnóton, a szó szoros értelmében;
    a falu és az ott élő emberek iránti tiszteletből
    vette fel az arnóti művésznevet!
    Festményeinek száma több ezerre tehető,
    (megbecsülni sem tudjuk)
    amik magántulajdonban,
    magángyűjteményekben vannak,
    a világ számos pontján!
    Termékeny művész volt, bárhol, bármivel és bármire képes volt festeni,
    (papír, vászon, lepedő, farost...iskolai falitábla :)))
    alapos ismerője volt a legkülönbözőbb technikai eljárásoknak
    és művészi kifejezésmódoknak.
    Biztos ecsetkezeléssel, összefogott és a
    lényegre koncentráló színekkel ragadja meg a
    valóság szín- és formagazdagságát.
    Stílusa a közérthető realitáson alapszik
    -nem utánozza a divatos stílusirányzatokat,
    mondanivalójához választja a legmegfelelőbb kifejezésmódot.

    Nagy szeretettel foglalkozik a szorgalmasan dolgozó,
    békében élő ember hétköznapjaival
    (a hétköznapi emberekkel).

    Érdeklődési köréhez tartozik még az Alföld tanyavilága,
    (az én legnagyobb kedvenceim!)

    a Bükk szépséges hegyvonulatai,
    (ahol fáradalmait is sok éven át pihente ki)
    az erdei tisztások, nyírfás ligetek,
    a Zemplén lankás dombjai, a csörgedező
    hegyi patakok;

    a csendéletek,




     na és a Balaton!
    (Volt szerencsém látni festés közben
    -kevés embernek engedett betekintést
    ebbe az intim szférájába!!!)

    Évtizedeken át dolgozott a gyulai Marsovszky Endre
    Művésztelepen, ahol a nyaranta ott töltött néhány hét
    feltöltötte és megsokszorozta alkotókedvét.


    Manapság gyakran sorolják be a művészeket
    "iskolákba", "izmusokba";
    a Művész 2004. április 2-án bekövetkezett haláláig
    erre nem volt szüksége
    -levetette mesterei hatását, egyénit alkotva a
    tisztesség és humánum talaján.
    Alkotásaiban az ember és a természet örök és
    elválaszthatatlan kapcsolatát kívánta bemutatni.

    És hogy ki is volt ez
    "az utolsó nagybányai művész"?
    arnóti Nagy József
    az Apósom édesapja,
    a Férjem nagyapja,
    a GYERMEKÜNK DÉDAPJA!
    Hála a sorsnak, nagyon sok közös emlékkel,
    rengeteg együtt töltött órával,
    szeretetteljes, őszinte, "nagyapai" kapcsolattal
    és nem utolsó sorban, dédnagyapai "örömkönnyekkel"
    megélt időszakot tölthettem, tölthettünk a társaságában! :)
    Hála és köszönet Nagyapa minden pillanatért,
    amit a társaságodban megélhettem! 

    "A kultúra nem rombol, hanem alkot.
    Építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat,
    ismereteket.
    A kultúra önismeretre serkent, megbékélésre int,
    útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni
    az ember alkotta szépségek erdejében."
    A festmények magántulajdonokat képeznek és a
    teljesség igénye (lehetősége) nélkül kerülnek megosztásra
    -ráadásul az én amatőr módomon! :)






    A tárlat megtekinthető az alsózsolcai Közösségi Ház galériáján,
    2014.január 24-február 6-ig.