Újévi köszöntő

Az idei évünket Garai László

versével zárom és kívánok/kívánunk

minden kedves Olvasónak boldog,

békés, szeretettel teli, sikerekben

és egészségben gazdag új évet!

Adjon Isten egészséget,
kenyeret, bort, tehetséget,
tiszta szívet, éles elmét,
hitet adjon, jószerencsét!

Adjon Isten boldogságot,
szeretetet, bátorságot,
s elviselni a jövőt,
mosolyt adjon, nagy erőt!

Adjon Isten hű családot,
ne túl sok, de jó barátot,
önzetlen és szép szerelmet
s adjon hozzá békességet!

Garai László

 

24 nap

A karácsony a szeretet és
ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár-jól várakozik,
 s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
 Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
 Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé-szabad
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
 kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
~~~~~

Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg,
 ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
 Aki valóban tud várni, abban megszületik
 az a mélységes türelem, amely szépségében
 és jelentésében semmivel se kevesebb annál,

amire vár.

     Pilinszky János

Puttanesca szósz bucatinivel

 Azt, hogy a paradicsom a fokhagymával

és az olívaolajjal a legjobb barátságban

van, azt tudjuk.

Na, de hogy kerül az egészhez
kapribogyó és szardella?

Az eredetileg spaghetti alla puttanesca egy fűszeres,

sós, pikáns, tüzes olasz tészta.

Fűszerezése a dél-itáliai konyhára jellemző, nevének jelentése

olaszul szajhák tésztája, melynek eredetéről több

vélekedés is létezik.

Egyes vélemények szerint nevét onnan kapta, hogy fűszeres,

csípős illata csábítóan hatott a házak előtt elhaladókra,

mások viszont azt tartják, hogy egyszerűen ez volt a legegyszerűbben

és legolcsóbban elkészíthető étel a kliensek számára.
Sósságát a szardíniától és olívától (ezért sózni sem kell),

pikánsságát a kapribogyótól és a paradicsomtól,

tüzességét pedig a csilitől kapja.

Készíthető spagettivel, bucatinivel, linguinivel is...ki, mit szeret.

Hozzávalók:
-0,5 kg Barilla Bucatini, Spagetti, Bavette...vagy amit szeretünk :)
-6 db szardellafilé*
-1 közepes fej vöröshagyma
-3 nagy gerezd fokhagyma
-0,5 kg koktélparadicsom
-1 kis üvegcse apró szemű kapribogyó
-10 dkg magozott olajbogyó...jelenleg zöld és fekete, vegyesen
-csili pehely...amennyivel szeretünk :)
-extra szűz olívaolaj
-parmezán...frissen reszelve
-petrezselyem zöld...díszítésnek

Kezdem azzal, hogy vizet forralok, sós vizet,

olyan sósat, mint a tenger! 😀

Ha forr, belekerül a tészta, amit addig főzök,

amíg fogkemény lesz...mire ez megfő, a szószunk

is el fog készülni.

Bár a vöröshagyma nem része az eredeti

receptnek, de sokkal finomabb ízhatást

lehet vele elérni!

Tehát olívaolajon dinsztelni teszem az apróra

összevágott vöröshagymát, félidőben hozzádobom

a felszeletelt fokhagymát is.

Ha a hagyma már puha, mehet mellé a szardellafilé,

ami szinte el fog olvadni az olajon,

majd a kapribogyó, olajbogyó, csili pehely

és a félbevágott koktélparadicsom.

Közepes hőn hagyom, hogy összefőjön minden.

Ha a tészta elkészült, azt beleszedem a szószba,

összeforgatom és azonnal tálalom.

Ekkor kerülhet rá egy kis összevágott petrezselyemzöld

és mindenki magának reszelhet rá parmezánt.

Itt kell megjegyeznem, hogy bár a Királylány

(állítólag) nem szereti a kapribogyót, azért két

pofira nyomta magába a tésztát!

😍

*Ha éppen valami véletlen folytán nem rendelkezünk otthon szardella filével (mert egy átlagos háztartás ugyan miért is rendelkezne😀), akkor nyugodt szívvel tegyünk a szósz alapunkba pl. füstölt sprotnit.

Párolt fehérkáposzta

Gombhoz a kabátot. 

Tegnapról ugyanis maradt egy kis

szálas káposzta -káposztát is raktam el,

savanyítás előre megfontolt szándékával,
a harmadik kis hordóba-,

amiből úgy gondoltam, hogy milyen jó is

lenne egy kis párolt káposzta,

amihez viszont tovább álmodtam egy kis
hurkát, kolbászt, krumplit 😉...

Erre ma reggel mi történt?

A ház Ura -egy jó Baráttól- kapott hurkát

is, kolbászt is, frisset, házit, finomat

...na, így kell álmodni! 😀

Hozzávalók:

-kb. 1 kg gyalult fehér káposztához

-2-3 ek zsír

-só

-frissen darált bors

-1-2 tk őrölt fűszerkömény

-2 ek cukor

-4-5 ek ecet (10 %-os)

A káposztát -ha éppen nem már eleve

gyalulva vesszük- vékonyra legyaluljuk.

Nagyobb edényben a zsírt felolvasztom,

erre pakolom a káposztát, közben óvatosan

sózom, majd borsozom, őrült köménnyel

megszórom és nagy hőn, folyamatos forgatás

mellett puhára párolom-nem sok idő az egész.

Ha már jó az állaga (ahogyan szeretjük),

mehet rá a cukor és az ecet, amivel már

csak annyit marad a főzőlapon, amíg a

cukor teljesen elolvad. Kóstolni kell és ha

minden összeállt, tálalni.

Gyors és finom, mondhatnám,
egy beteljesült álom!

😃

Vegyes vágott savanyúság, csalamádé

...szinte azonnali fogyasztásra

Azt az előző bejegyzésemben már írtam,

hogy rögtön három kis hordót vettem

-ez került a következőbe. 😊

Hozzávalók, most egy 10 literes hordóhoz:

-4 kg uborka

-4 kg fejeskáposzta (ha télre tesszük, elálló legyen, a nyári ugyanis megpuhul)

-1,5 kg vöröshagyma

-2 fej karfiol (ez is téli, elálló)

-6 db közepes sárgarépa

-7 dkg só

-1 kg cukor
-1 tk szárított kapor

-6 dl 10%-os ecet

-2-3 kk borkén

Nem szentírás egyik mennyiség sem

és mások általában paprikát is tesznek

bele...én nem, nem szeretjük.

Semmi fakszni nincs az egésszel...pucolok,
hámozok, gyalulok, szeletelek

Most mindent kézzel gyalultam...így is gyorsan ment.

...a zöldségekre kerül minden
ízesítő és fűszer...keverek-kavarok, legalább
12 órát állni hagyom, közben is többször
keverek-kavarok és ha már elég szép mennyiségű
levet eresztett, akkor hordóba/vödörbe/üvegekbe
pakolom, a megmaradt levet ráöntöm,
hideg helyre teszem és pár nap múlva
már rá is járhatunk. 😊

Tárolni hideg helyen, továbbá légmentesen
zárható üveg-, műanyag-, vagy cserép
edényben/hordóban kell.

A végeredmény rendkívül finom!

😌

Hordós dobálós savanyúság

Jelen eltevésem egy cukorfalat

kis 10 literes kerámia hordóhoz

van számolva és bár ebből

rögtön hármat vettem, a többibe

más-más fog kerülni
...majd jönnek azok is.

😉

Ezek még egy előző eltevésből vannak.

Hozzávalók 1 db 5 literes üveghez, vagy éppen hordóhoz:
-1,8 l víz
-4 dl 10 %-os ecet
-4 ek cukor
-5 dkg konyha só (nem jódozott)
-1 tk borkénpor...szinte az egyetlen, ami nem veszélyes az emberi szervezetre

-1 ek egész fekete bors

-1 ek koriandermag

-1ek  mustármag
-1 ek szárított kapor

-1-2 kisebb babérlevél
-1 kisebb darab torma...annak, aki szereti az aromáját

-uborka
-karfiol
-sárgarépa
-és bármi, amit szeretünk

A mennyiséget természetesen lehet

fölfelé szorozni (én most hárommal szoroztam
és kb. 1 liter lé maradt ki, amit elteszek, jó lesz
még 1-2 üvegre), attól függően,
mekkora mennyiséget szeretnénk tartósítani.

Eddig a nagy, 30 literes kerámiában

mentek az eltevések, de ahogy öregszem,

egyre nehezebb a nagy bálnát emelgetni,

akár helyváltozáshoz, akár a kimosásához,

úgyhogy változtatnom kellett. 😀

Elmosva, száradófélben.

És hogy miért ilyen kevés féle zöldség?

Csak mert ezek azok, amikből a tél

folyamán legalább háromszor veszek

és teszek a hordóba utánpótlást, úgyhogy

nemes egyszerűséggel arra jutottam,

hogy ennyi marad az elteendők listája,

más nem nagyon fogy a hordóból.

Csak szépen, katonásan.

És akkor az eltevés:
a vizet az ecet kivételével a többi hozzávalóval
és fűszerekkel együtt felforralom, 5 percet főzöm,
majd a tűzről/főzőlapról levéve hozzáöntöm az
ecetet is és hagyom kihűlni.

Amíg a lé készül és hűlik, bőven sok időnk van
összekészíteni az eltenni szánt zöldségeket,
azaz mosni, darabolni, amit kell.

Megtömve a kis bálna.

Ha a hordós lé kihűlt, az eltenni szánt
zöldségek a hordóba kerülnek, felöntöm a lével,
a kis hordóra kerül a tető és mivel ehhez elég
ennyi, vizet öntök a tető köré-ettől fog
légmentesen zárni, viszont nézni kell és
utána önteni, hogy mindig vízben legyen a tető!
A hordóba csak teljesen tiszta kézzel, vagy fa
savanyúság fogóval nyúljunk! 

Hideg helyen tárolom, fogyasztani kb.
egy hónap múlva lehet és a tél folyamán
folyamatosan lehet töltögetni
mindenféle jóval.

Makói savanyú vágott leves

 Jelen állás szerint úgy néz ki,

hogy beköszöntött az ősz, így

el lehet kezdeni az egy kicsit

tartalmasabb levesek főzését.

😌

Hozzávalók:
-1 kg krumplihoz
-0,5 kg paraszt sonka (lehet hússal is készíteni, aki azt szereti jobban)
-3 nagy sárgarépa
-3 nagy gerezd fokhagyma
-1 nagy fej vöröshagyma
-3 babérlevél
-1 kis paprika
-1 kisebb paradicsom
-2 dl tejföl
-1 ek magos mustár
-csemege paprika
-só
-frissen darált bors
-köménymag (egész, vagy őrölt, ahogy szeretjük)
-ételízesítő és/vagy ízvarázs (meg ne kövezzen senki :)
-kevés olaj, vagy zsír
-6 db főtt tojás (minimum...de ha szeretjük, több is kerülhet bele :)

A burkolatától megfosztott vöröshagymát

apróra vágom és egy kevés olajon üvegesre

dinsztelem-félidőben mellé kerül a szeletelt

fokhagyma.

Ezután kerül hozzá a csíkokra vágott sonka,

amit egy pár percig átforgatok a hagymás alapon,

majd mehet bele a kockára vágott sárgarépa,

a paradicsom és a paprika (ezeket mindig egészben

hagyom, így a végén ki tudom szedni),

valamint a fűszerek, felöntöm annyi vízzel az egészet,

amennyi kényelmesen ellepi és fedő alatt jó félpuhára

főzök mindent.

Ha a sonka és a répa már majdnem puha,

belekerül a kockára vágott krumpli, a mustár,

a tejföl, annyi víz, amennyi levest végülis szeretnék

(ki, hogy szereti, ritkábban, vagy sűrűbben),

ha forrt egyet, fűszerezem és készre főzöm a levest.

Amíg fövöget a történetünk, tojásokat főzök

(10 percesre), személyenként, vagy még inkább

tányéronként egy-egy tojással számolva,

amit a kész, kitálalt levesre pakolok.

Ha valakinek szimpatikusabb, bele lehet

darabolni a fazékba is, karikára, cikkekre, vagy

éppen kicsire aprítva...de ezt már mindenki

döntse el maga!

😉

Hummusz bi tahína

...azaz csicseriborsó tahinivel

A hummusz egy krémes állagú közel-keleti

(szíriai, izraeli, libanoni, Jordán) étel,

melyet csicseriborsóból és tahiniből (tahina)

olívaolaj, citromlé és fokhagyma hozzáadásával

készítenek.

Nevét hummuszként írjuk, (csak) hangalakja a

humusz szó, ami viszont nem összekeverendő a

kerti humusszal!

😉

Hozzávalók:
-2 konzerv (0,5 kg töltőtömegnyi) csicseriborsó (és itt meg ne kövezzen senki,
felénk ugyanis a legnagyobb áruházakban sincs mindig, minden 😀)
-250 ml tahini (tahina/szezám) paszta
-1 egész citrom leve
-2 gerezd fokhagyma
-só
-frissen őrölt bors
-fél kk kurkuma
-fél kk őrölt római kömény
-fél kk csemege füstölt paprika por
-jó fajta olívaolaj
-víz (ha mi főzzük a csicserit, akkor a levéből valamennyi)

Ha minden hozzávaló elő van készítve, ki van

mérve, akkor már csak pár percet kell várni és

élvezhetjük is ezt a csodás krémet!

Mivel konzerv csicserit vásároltam, ezzel

nincs semmi dolgom, beleöntöm a késes

robotgépbe és mehet is mellé a többi

hozzávaló:

a fokhagymát fokhagymanyomóval

belenyomom, beleöntöm a tahinit, bele-

facsarom a citrom levét, sózom, borsozom,

hozzáadom a fűszereket, kezdetnek kb.

1-1 dl olívaolajat és vizet, a tetőt a gépre

teszem és elkezdem mixelni.

Olívaolaj és víz is fog még kelleni hozzá

-az olajat nagyon szereti a csicseriborsó,

fel is vesz belőle jó sokat, de emiatt ne

aggódjon senki, ez nagyon finom és nem

mellesleg egészséges.

Víz szintén szükséges bele, mégpedig ezzel

állítjuk be a sűrűségét a krémnek.

Közben néhányszor megállítjuk a gépet

és kóstolunk, kóstolunk, kóstolunk! 😌

Aztán ha úgy érezzük, hogy készen vagyunk,

esetleg még egy kicsit turbózzuk is fel az

elkészült csoda krémünket ezzel-azzal...

 A legnagyobb kedvencem olívaolajjal még

meglocsolva, egy kis frissen csavart citromlével

és füstölt paprikával feldobva (mennyország)...

 ...vagy egy kis ajvárt hozzákeverve (tényleg

csak kicsit), pont úgy, ahogy volt Kollégánk

Felesége is hozta nekünk-nagggyon finom volt

(minden 😀)!

Vagy hagyjuk úgy, ahogy elkészítettük és

dobjuk fel magokkal, vagy pirított hagymával,

vagy paradicsommal, vagy olajbogyóval,

vagy kapribogyóval (mondjuk az is egy olyan

történet, amit szinte bármihez képes vagyok

enni 😀), vagy zöldségekkel, amiket szeretünk!

Szinte végtelen a lehetőség, nem úgy, mint az

elkészült hummuszunk mennyisége!

😃

És akkor jöjjön még egy kis okosság! 😉

A hummuszt gyakran fogyasztják előételként

lapos pita kenyérrel, mártogatva olívaolajjal,

citromlével és fűszerekkel (petrezselyemzöld,

pirospaprika, római kömény stb.).

Különféle feltéteket is fogyasztanak hozzá,

például pirított hagymát, fenyőmagot, gombát,

paradicsomos, korianderes, paprikás vagy éppen

olívás szószokat. 

A hummusz alapanyagainak köszönhetően

rendkívül tápláló étel.

Kenyérrel fogyasztva teljes értékű fehérjeforrás,

bővelkedik kis glikémiás indexű, lassan felszívódó

szénhidrátokban és előnyös élettani hatású

telítetlen zsírsavakban.

Emellett sok kalciumot, magnéziumot, cinket,

vasat, mangánt, rezet, valamint E- és B-vitaminokat

tartalmaz. Rosttartalma is jelentős.

Mind a csicseriborsó, mind pedig a szezámmag

előnyös hatással van a vér koleszterin- és lipidszintjére,

rostjaik pedig segíthetnek megelőzni a cukorbetegséget.

A szezámolaj egyes összetevői (lignánok) hatékonynak

bizonyultak egyes rákfajták megelőzésében,

sőt kezelésében is.

Okosság-forrás

Meggyleves

Végre-végre egy nyári recept!

Történt, hogy megint csak nem ezért indultam

a nagy boltba, de olyan szép meggyek voltak

kipakolva, hogy haza kellett hoznom

pár dobozkával belőlük és hát leves lett mindből,

kedvezve vele -most leginkább- a ház Urának.😌

Hozzávalók:

-2,5 kg meggyhez

-3-3,5 liter víz

-1 csomag puncs ízű, főzős pudingpor

-2-2,5 dl tejszín (natúr habtejszín, nem főző!)

-5 ek VANÍLIÁS CUKOR

-15 ek cukor...de természetesen egyén függő az édesítés

-3 egész rúd fahéj

-1 ek szegfűszeg

-fél citrom leve

-pici só

A meggyet leszáraztam, válogattam

(mint mondtam, rendkívül szépek voltak

a meggyek, így szerencsém volt, 10 szem

volt csak rossz a 2,5 kilóból), mostam, majd

jó nagy fazékba borítottam 3 liter víz, a cukrok,

teatojásban a szegfűszeg és a darabokra tört

fahéj, valamint a só és citromlé kíséretében.

A meggynek pont elég annyi idő, amíg felfő

a vize, ekkorra ugyanis simán meg is fő a gyümölcs.

A tejszínt kikeverem a pudinggal, ráöntöm a fövő

levesre és egy-két perc főzés után el is lehet

zárni a hőforrást a fazék alatt, ugyanis a pudingnak

meg bőven elég ennyi idő, hogy sűrítsen!

A fazék, amiben főztem, 7 literes -tele lett-,

a cukor pedig nem sok, sőt...de mi kicsit

savanykásabban szeretjük a meggyes történeteket.

Nagggyon finom lett!

😌

 

Házi zsír és tepertő

...vagyis a zsírszalonna kisütése.

Eltelt másfél nap, de még mindig azon

gondolkozok, hogy a legjobb dolgokat,

a legjobb időben vagyok képes csinálni!

😀

Na, mert hogy pénteken délután -munkából

frissen hazaérve-, 27 fokban álltam neki

odakint zsírt készíteni!

Hozzávalók:

-jelen esetben 5 kg zsírszalonna

-2,5 dl víz (kilónként 0,5 dl...hogy le ne égjen)

ééés ennyi! 😀

A történet úgy kezdődött, hogy a Szomszéd

kitalálta, hogy házi zsírt szeretnének, úgy,

hogy Ők sütik ki, mert az úgy finom.

Én meg azt találtam ki, hogy akkor én is-én is!

Mennyire szokott ilyenkor örülni a ház Ura!
😂

Meglett a friss zsírszalonna, testvériesen ketté lett 

osztva a Szomszédékkal és pénteken késő

délután neki is álltam -na jó, párszor ültem-,

hogy ugyan nekünk is legyen már házi zsírunk.

Nagy fazékban kell hozzákezdeni a történetnek,

csak mert a kisülő szalonna ugyan összeesik, de

csak vagy egy óra elteltével, addig viszont igencsak

a másfélszeresére puffad! 

Szóval nagy fazék!

A zsírszalonnát -attól függően, hogy tepertőt,

vagy zsírt szeretnénk többet- kb. 4-5 cm-es darabokra

vágtam (én most a zsírra utaztam ;).

Egy másik lényeges dolog -ha van ráhatásunk a

böllérre-, hogy mennyi hús maradjon a szalonnán;

ha nem nagyon van rajta hús, akkor inkább zsír

lesz belőle, ha hagytak rajta, akkor marad egy

kis tepertő is.😉

Tehát, az összevágott szalonnát a fazékba tettem,

aláöntöttem a vizet és viszonylag nagy lángon

útjára indítottam a történetemet.

Eltávolodni nem nagyon lehet a gáz mellől,

nagyon kell túrni az alját, nehogy lekapjon,

már az elején!

Az egész péntek esti mókámnak olyan 1 óra

elteltével kezdett látszata lenni, pont akkor, amikor

megint elgondolkoztam azon, hogy milyen hülye vagyok

mily' fantasztikus dolgokat tudok én kitalálni

hulla fáradtan! 😀

De a kitartásomnak meglett az eredménye,

ugyanis végre elkezdett zsírt adni a szalonna,

úgyhogy volt remény a befejezésre.

Az egész procedúra szűk 2 órát vett igénybe, ezalatt

szinte folyamatosan kavartam a zsírnak valót,

majd amikor kb. 1,5 óra elteltével már határozottan

több volt a zsír,

egy tiszta fazékba elkezdtem leszedni a zsírból,

mindig csak annyit, hogy a tepertő zsír alatt maradjon.

Innentől már csak tartalékon volt a láng!

 Egy dolog maradt ki befejezésképpen -legközelebb

ezt sem fogom kihagyni-, mégpedig az, hogy a végén

át kellett volna nyomni (pl. krumplinyomón) a

tepertőt, hogy a maradék zsírt még ki tudja adni

magából, így még ropogósabb állagot lehet

elérni!

 Ééés...a vége!

Nagyjából 3,5-4 liter csodás zsír lett a végeredmény,

valamint ugye, a tepertő.

A tepertőt nem sóztam, nem fűszereztem, majd

csak fogyasztáskor, a zsírba szintén nem került

semmi, sem hagyma, sem tej, így akartam hagyni!

Nem bántam meg...igazi zsír íze- és normális

színe lett!

Ezzel az adaggal el is leszünk
egy darabig!

😀