2020. január 19., vasárnap

Banánfánk

 Adott volt 5 db igen érett banán
a konyhapulton elfekvőben
-ugyanis ahogy elkezd egy
hangyányit is barnulni, sem a
Királylány, sem én nem esszük
meg, a ház Ura meg szerintem
figyelmetlen volt és nem
látta, úgyhogy a vasárnap
délutánunkat ezzel a kis finomsággal
gondoltam befejezettnek tekinteni
...nagyon finom, gyorsan készen
is van, kevés vele a macera, tehát
pont nekem való!
😀
Hozzávalók:
-5 db érett banánhoz
-3 db XL-es méretű tojás
-12-15 dkg kristálycukor (menyire érett és édes a banán)
-1 púpos ek vaníliás cukor
-kb. 30-35 dkg liszt (ez is banán-függő mennyiség)
-fél csomag sütőpor
-csipet só

A banánokat megfosztom a burkolatuktól,
egy nagyobb tálban krumplitörővel össze-
töröm (nem kell pépesre), majd elkezdem
hozzáadagolni az összetevőket
-először a tojásokat és a cukrokat, ezzel
alaposan kikeverem (itt még habverővel),
azután a sütőporral elkevert lisztet (ezt már
inkább fakanállal) és a csipetnyi sót.
A liszt azért körülbelüli mennyiség, mert
nagyban függ a banántól, hogy mennyi is
kellhet bele.
Ennél 30 dkg-val indítottam, de szerintem
kicsit híg volt, úgyhogy még került bele
5 dkg-nyi, ezzel-miután állni/pihenni hagytam
kb. 10 percre, amíg a liszt megszívja magát-
nagyjából nokedli tészta sűrűségű lett az
alap.
Olajat melegítek, majd ebbe egy-egy evőkanálnyi
mennyiségeket szaggatok, nem túl sokat egyszerre,
mert sülés közben nőnek a kicsikék.

Sütni nem kell nagy lángon ezt sem, mert a belseje
nyers maradhat és az olaj is hamar megéghet.

Hozzá porcukrot és valamilyen finom lekvárt
pakolok az asztalra, majd pedig szinte azonnal
vízszintbe is kalibrálom magam
...így vasárnap este felé. 
😀

2020. január 1., szerda

Olaszos lencseleves

 Itt vagyok, meg is érkeztem
és 2020-at írunk hirtelen!
😀
Hát, na...a tavalyi évem írásügyileg
egy csöppet karcsúbbra sikeredett, mint
azt gondoltam, cserébe olyan mozgalmas
évet tudhatok magam mögött, hogy csuda! 😀
Na, de félre a tréfával, itt vagyok (csak
remélni merem, hogy valamennyit leszek itt
is az éven😉) és hogy áldozzak (végre)
Thot oltárán
(meg hogy kövessem az újévi szokásomat),
hoztam egy aprószemes receptet, tudjátok, ez
nagyon kell az új év kezdetére (vagy az
óév lezárására 😉).

Hozzávalók:
-0,5 kg lencse
-40 dkg sonka (bármilyen, amit szeretünk)
-3 kisebb fej vöröshagyma
-3 nagy gerezd fokhagyma
-3 szál szárzeller
-0,5 kg koktélparadicsom (lehetőleg a burkolata nélkül)
-2 csokor sárgarépa (8-10 kisebb db)
-1 csokor petrezselyem gyökér (4-6 kisebb db)
-1 csokor petrezselyemzöld
-fél kis fej kelkáposzta (de ízlés szerint)
-3-4 db babérlevél
-só
-1 kk füstölt csemege paprika
-frissen darált bors
-ízvarázs és/vagy életízesítő (mea culpa, nagyon szeretem ;)
-1 tk őrölt kömény
-1 ek cukor (kell a paradicsom miatt és hogy telt legyen az íze a levesnek)
-olaj
-1 ek liszt

Kezdem azzal, hogy a sonkát (egyben) főni
teszem, ha jó félig megfőtt, hozzáöntöm az előző
este már beáztatott lencsét, majd a harapható
méretűre összevágott répát és petrezselyem
gyökeret (pont, mint a zöldséges bablevesnél),
a vékony metéltre vágott kelkáposztát és a
burkolatától megfosztott paradicsomot.
Azért mehet bele ilyenkor már minden, mert a
beáztatott lencsének nagyon kevés idő elég ahhoz,
hogy megfőjön.
Karalábé ebbe most nem került.
Amíg ez fő, nagyon kevés olajon dinsztelni teszem az
egészen apróra összevágott vöröshagymát, szárzellert
és fokhagymát-alacsony hőfokon, meg ne égjen!
 Ha megvan, hozzáöntöm a már bezöldségelt leveshez,
beízesítem az egészet és kis hőn hagyom összefőni.
A főzés vége előtt a sonkát kiveszem, összevágom
tetszőleges méretűre és visszateszem a levesbe.

Ismét pici olajat öntök kislábasba, ebbe liszt kerül és
rántást készítek a levesre-meg ne égjen ez se!
A rántást a fövő leveshez öntöm, ezzel addig főzöm,
amíg a liszt íz elfő (5-10 perc elég, alacsony hőfokon).
Kóstolni ilyenkor is kell, után-ízesíteni, ha szükséges,
majd tálalni! 😊
Ja, tálaláshoz tárkonyos ecet került még az asztalra,
ami nagyon jól illik az egész leveshez!
A fazék mérete most 7 literes volt.
Boldog új esztendőt kívánok még egyszer,
minden Olvasómnak!

2019. december 31., kedd

Újévi köszöntő

Az idei évünket Garai László
versével zárom és kívánok/kívánunk
minden kedves Olvasónak boldog,
békés, szeretettel teli, sikerekben
és egészségben gazdag új évet!
Adjon Isten egészséget,
kenyeret, bort, tehetséget,
tiszta szívet, éles elmét,
hitet adjon, jószerencsét!

Adjon Isten boldogságot,
szeretetet, bátorságot,
s elviselni a jövőt,
mosolyt adjon, nagy erőt!

Adjon Isten hű családot,
ne túl sok, de jó barátot,
önzetlen és szép szerelmet
s adjon hozzá békességet!
Garai László



 

2019. december 1., vasárnap

24 nap

A karácsony a szeretet és
ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár-jól várakozik,
 s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
 Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
 Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé-szabad
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
 kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
~~~~~
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg,
 ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
 Aki valóban tud várni, abban megszületik
 az a mélységes türelem, amely szépségében
 és jelentésében semmivel se kevesebb annál,
amire vár.
     Pilinszky János


2019. november 3., vasárnap

Puttanesca szósz bucatinivel

 Azt, hogy a paradicsom a fokhagymával
és az olívaolajjal a legjobb barátságban
van, azt tudjuk.
Na, de hogy kerül az egészhez
kapribogyó és szardella?
https://cdn-image.myrecipes.com/sites/default/files/styles/4_3_horizontal_-_1200x900/public/bucatini-puttanesca-ck.jpg?itok=2jnQu28z
Az eredetileg spaghetti alla puttanesca egy fűszeres,
sós, pikáns, tüzes olasz tészta.
Fűszerezése a dél-itáliai konyhára jellemző, nevének jelentése
olaszul szajhák tésztája, melynek eredetéről több
vélekedés is létezik.
Egyes vélemények szerint nevét onnan kapta, hogy fűszeres,
csípős illata csábítóan hatott a házak előtt elhaladókra,
mások viszont azt tartják, hogy egyszerűen ez volt a legegyszerűbben
és legolcsóbban elkészíthető étel a kliensek számára.
Sósságát a szardíniától és olívától (ezért sózni sem kell),
pikánsságát a kapribogyótól és a paradicsomtól,
tüzességét pedig a csilitől kapja.
Készíthető spagettivel, bucatinivel, linguinivel is...ki, mit szeret.

Hozzávalók:
-0,5 kg Barilla Bucatini, Spagetti, Bavette...vagy amit szeretünk :)
-6 db szardellafilé*
-1 közepes fej vöröshagyma
-3 nagy gerezd fokhagyma
-0,5 kg koktélparadicsom
-1 kis üvegcse apró szemű kapribogyó
-10 dkg magozott olajbogyó...jelenleg zöld és fekete, vegyesen
-csili pehely...amennyivel szeretünk :)
-extra szűz olívaolaj
-parmezán...frissen reszelve
-petrezselyem zöld...díszítésnek

Kezdem azzal, hogy vizet forralok, sós vizet,
olyan sósat, mint a tenger! 😀
Ha forr, belekerül a tészta, amit addig főzök,
amíg fogkemény lesz...mire ez megfő, a szószunk
is el fog készülni.

Bár a vöröshagyma nem része az eredeti
receptnek, de sokkal finomabb ízhatást
lehet vele elérni!
Tehát olívaolajon dinsztelni teszem az apróra
összevágott vöröshagymát, félidőben hozzádobom
a felszeletelt fokhagymát is.
Képtalálat a következőre: „szardella”
Ha a hagyma már puha, mehet mellé a szardellafilé,
ami szinte el fog olvadni az olajon,
majd a kapribogyó, olajbogyó, csili pehely
és a félbevágott koktélparadicsom.
Közepes hőn hagyom, hogy összefőjön minden.

Ha a tészta elkészült, azt beleszedem a szószba,
összeforgatom és azonnal tálalom.
Ekkor kerülhet rá egy kis összevágott petrezselyemzöld
és mindenki magának reszelhet rá parmezánt.
Itt kell megjegyeznem, hogy bár a Királylány
(állítólag) nem szereti a kapribogyót, azért két
pofira nyomta magába a tésztát!
😍

*Ha éppen valami véletlen folytán nem rendelkezünk otthon szardella filével (mert egy átlagos háztartás ugyan miért is rendelkezne😀), akkor nyugodt szívvel tegyünk a szósz alapunkba pl. füstölt sprotnit.

2019. október 6., vasárnap

Párolt fehérkáposzta

Gombhoz a kabátot. 
Tegnapról ugyanis maradt egy kis
szálas káposzta -káposztát is raktam el,
savanyítás előre megfontolt szándékával,
a harmadik kis hordóba-,
amiből úgy gondoltam, hogy milyen jó is
lenne egy kis párolt káposzta,
amihez viszont tovább álmodtam egy kis
hurkát, kolbászt, krumplit 😉...
Erre ma reggel mi történt?
A ház Ura -egy jó Baráttól- kapott hurkát
is, kolbászt is, frisset, házit, finomat
...na, így kell álmodni! 😀
Hozzávalók:
-kb. 1 kg gyalult fehér káposztához
-2-3 ek zsír
-só
-frissen darált bors
-1-2 tk őrölt fűszerkömény
-2 ek cukor
-4-5 ek ecet (10 %-os)

A káposztát -ha éppen nem már eleve
gyalulva vesszük- vékonyra legyaluljuk.
Nagyobb edényben a zsírt felolvasztom,
erre pakolom a káposztát, közben óvatosan
sózom, majd borsozom, őrült köménnyel
megszórom és nagy hőn, folyamatos forgatás
mellett puhára párolom-nem sok idő az egész.
Ha már jó az állaga (ahogyan szeretjük),
mehet rá a cukor és az ecet, amivel már
csak annyit marad a főzőlapon, amíg a
cukor teljesen elolvad. Kóstolni kell és ha
minden összeállt, tálalni.
Gyors és finom, mondhatnám,
egy beteljesült álom!
😃

Vegyes vágott savanyúság, csalamádé

...szinte azonnali fogyasztásra
Azt az előző bejegyzésemben már írtam,
hogy rögtön három kis hordót vettem
-ez került a következőbe. 😊
Hozzávalók, most egy 10 literes hordóhoz:
-4 kg uborka
-4 kg fejeskáposzta (ha télre tesszük, elálló legyen, a nyári ugyanis megpuhul)
-1,5 kg vöröshagyma
-2 fej karfiol (ez is téli, elálló)
-6 db közepes sárgarépa
-7 dkg só
-1 kg cukor
-1 tk szárított kapor
-6 dl 10%-os ecet
-2-3 kk borkén

Nem szentírás egyik mennyiség sem
és mások általában paprikát is tesznek
bele...én nem, nem szeretjük.

Semmi fakszni nincs az egésszel...pucolok,
hámozok, gyalulok, szeletelek
Most mindent kézzel gyalultam...így is gyorsan ment.
...a zöldségekre kerül minden
ízesítő és fűszer...keverek-kavarok, legalább
12 órát állni hagyom, közben is többször
keverek-kavarok és ha már elég szép mennyiségű
levet eresztett, akkor hordóba/vödörbe/üvegekbe
pakolom, a megmaradt levet ráöntöm,
hideg helyre teszem és pár nap múlva
már rá is járhatunk. 😊
Tárolni hideg helyen, továbbá légmentesen
zárható üveg-, műanyag-, vagy cserép
edényben/hordóban kell.
A végeredmény rendkívül finom!
😌

Hordós dobálós savanyúság

Jelen eltevésem egy cukorfalat
kis 10 literes kerámia hordóhoz
van számolva és bár ebből
rögtön hármat vettem, a többibe
más-más fog kerülni
...majd jönnek azok is.
😉
Ezek még egy előző eltevésből vannak.
Hozzávalók 1 db 5 literes üveghez, vagy éppen hordóhoz:
-1,8 l víz
-4 dl 10 %-os ecet
-4 ek cukor
-5 dkg konyha só (nem jódozott)
-1 tk borkénpor...szinte az egyetlen, ami nem veszélyes az emberi szervezetre

-1 ek egész fekete bors
-1 ek koriandermag
-1ek  mustármag
-1 ek szárított kapor
-1-2 kisebb babérlevél
-1 kisebb darab torma...annak, aki szereti az aromáját

-uborka
-karfiol
-sárgarépa
-és bármi, amit szeretünk

A mennyiséget természetesen lehet
fölfelé szorozni (én most hárommal szoroztam
és kb. 1 liter lé maradt ki, amit elteszek, jó lesz
még 1-2 üvegre), attól függően,
mekkora mennyiséget szeretnénk tartósítani.
Eddig a nagy, 30 literes kerámiában
mentek az eltevések, de ahogy öregszem,
egyre nehezebb a nagy bálnát emelgetni,
akár helyváltozáshoz, akár a kimosásához,
úgyhogy változtatnom kellett. 😀
Elmosva, száradófélben.
És hogy miért ilyen kevés féle zöldség?
Csak mert ezek azok, amikből a tél
folyamán legalább háromszor veszek
és teszek a hordóba utánpótlást, úgyhogy
nemes egyszerűséggel arra jutottam,
hogy ennyi marad az elteendők listája,
más nem nagyon fogy a hordóból.
Csak szépen, katonásan.
És akkor az eltevés:
a vizet az ecet kivételével a többi hozzávalóval
és fűszerekkel együtt felforralom, 5 percet főzöm,
majd a tűzről/főzőlapról levéve hozzáöntöm az
ecetet is és hagyom kihűlni.
Amíg a lé készül és hűlik, bőven sok időnk van
összekészíteni az eltenni szánt zöldségeket,
azaz mosni, darabolni, amit kell.
Megtömve a kis bálna.
Ha a hordós lé kihűlt, az eltenni szánt
zöldségek a hordóba kerülnek, felöntöm a lével,
a kis hordóra kerül a tető és mivel ehhez elég
ennyi, vizet öntök a tető köré-ettől fog
légmentesen zárni, viszont nézni kell és
utána önteni, hogy mindig vízben legyen a tető!
A hordóba csak teljesen tiszta kézzel, vagy fa
savanyúság fogóval nyúljunk! 

Hideg helyen tárolom, fogyasztani kb.
egy hónap múlva lehet és a tél folyamán
folyamatosan lehet töltögetni
mindenféle jóval.

2019. szeptember 8., vasárnap

Makói savanyú vágott leves

 Jelen állás szerint úgy néz ki,
hogy beköszöntött az ősz, így
el lehet kezdeni az egy kicsit
tartalmasabb levesek főzését.
😌
Hozzávalók:
-1 kg krumplihoz
-0,5 kg paraszt sonka (lehet hússal is készíteni, aki azt szereti jobban)
-3 nagy sárgarépa
-3 nagy gerezd fokhagyma
-1 nagy fej vöröshagyma
-3 babérlevél
-1 kis paprika
-1 kisebb paradicsom
-2 dl tejföl
-1 ek magos mustár
-csemege paprika
-só
-frissen darált bors
-köménymag (egész, vagy őrölt, ahogy szeretjük)
-ételízesítő és/vagy ízvarázs (meg ne kövezzen senki :)
-kevés olaj, vagy zsír
-6 db főtt tojás (minimum...de ha szeretjük, több is kerülhet bele :)

A burkolatától megfosztott vöröshagymát
apróra vágom és egy kevés olajon üvegesre
dinsztelem-félidőben mellé kerül a szeletelt
fokhagyma.
Ezután kerül hozzá a csíkokra vágott sonka,
amit egy pár percig átforgatok a hagymás alapon,
majd mehet bele a kockára vágott sárgarépa,
a paradicsom és a paprika (ezeket mindig egészben
hagyom, így a végén ki tudom szedni),
valamint a fűszerek, felöntöm annyi vízzel az egészet,
amennyi kényelmesen ellepi és fedő alatt jó félpuhára
főzök mindent.
Ha a sonka és a répa már majdnem puha,
belekerül a kockára vágott krumpli, a mustár,
a tejföl, annyi víz, amennyi levest végülis szeretnék
(ki, hogy szereti, ritkábban, vagy sűrűbben),
ha forrt egyet, fűszerezem és készre főzöm a levest.
Amíg fövöget a történetünk, tojásokat főzök
(10 percesre), személyenként, vagy még inkább
tányéronként egy-egy tojással számolva,
amit a kész, kitálalt levesre pakolok.
Ha valakinek szimpatikusabb, bele lehet
darabolni a fazékba is, karikára, cikkekre, vagy
éppen kicsire aprítva...de ezt már mindenki
döntse el maga!
😉

2019. augusztus 24., szombat

Hummusz bi tahína

...azaz csicseriborsó tahinivel
A hummusz egy krémes állagú közel-keleti
(szíriai, izraeli, libanoni, Jordán) étel,
melyet csicseriborsóból és tahiniből (tahina)
olívaolaj, citromlé és fokhagyma hozzáadásával
készítenek.
Nevét hummuszként írjuk, (csak) hangalakja a
humusz szó, ami viszont nem összekeverendő a
kerti humusszal!
😉
Hozzávalók:
-2 konzerv (0,5 kg töltőtömegnyi) csicseriborsó (és itt meg ne kövezzen senki,
felénk ugyanis a legnagyobb áruházakban sincs mindig, minden 😀)
-250 ml tahini (tahina/szezám) paszta
-1 egész citrom leve
-2 gerezd fokhagyma
-só
-frissen őrölt bors
-fél kk kurkuma
-fél kk őrölt római kömény
-fél kk csemege füstölt paprika por
-jó fajta olívaolaj
-víz (ha mi főzzük a csicserit, akkor a levéből valamennyi)

Ha minden hozzávaló elő van készítve, ki van
mérve, akkor már csak pár percet kell várni és
élvezhetjük is ezt a csodás krémet!
Mivel konzerv csicserit vásároltam, ezzel
nincs semmi dolgom, beleöntöm a késes
robotgépbe és mehet is mellé a többi
hozzávaló:
a fokhagymát fokhagymanyomóval
belenyomom, beleöntöm a tahinit, bele-
facsarom a citrom levét, sózom, borsozom,
hozzáadom a fűszereket, kezdetnek kb.
1-1 dl olívaolajat és vizet, a tetőt a gépre
teszem és elkezdem mixelni.
Olívaolaj és víz is fog még kelleni hozzá
-az olajat nagyon szereti a csicseriborsó,
fel is vesz belőle jó sokat, de emiatt ne
aggódjon senki, ez nagyon finom és nem
mellesleg egészséges.
Víz szintén szükséges bele, mégpedig ezzel
állítjuk be a sűrűségét a krémnek.
Közben néhányszor megállítjuk a gépet
és kóstolunk, kóstolunk, kóstolunk! 😌

Aztán ha úgy érezzük, hogy készen vagyunk,
esetleg még egy kicsit turbózzuk is fel az
elkészült csoda krémünket ezzel-azzal...
 A legnagyobb kedvencem olívaolajjal még
meglocsolva, egy kis frissen csavart citromlével
és füstölt paprikával feldobva (mennyország)...
 ...vagy egy kis ajvárt hozzákeverve (tényleg
csak kicsit), pont úgy, ahogy volt Kollégánk
Felesége is hozta nekünk-nagggyon finom volt
(minden 😀)!
Vagy hagyjuk úgy, ahogy elkészítettük és
dobjuk fel magokkal, vagy pirított hagymával,
vagy paradicsommal, vagy olajbogyóval,
vagy kapribogyóval (mondjuk az is egy olyan
történet, amit szinte bármihez képes vagyok
enni 😀), vagy zöldségekkel, amiket szeretünk!
Szinte végtelen a lehetőség, nem úgy, mint az
elkészült hummuszunk mennyisége!
😃
És akkor jöjjön még egy kis okosság! 😉
A hummuszt gyakran fogyasztják előételként
lapos pita kenyérrel, mártogatva olívaolajjal,
citromlével és fűszerekkel (petrezselyemzöld,
pirospaprika, római kömény stb.).
Különféle feltéteket is fogyasztanak hozzá,
például pirított hagymát, fenyőmagot, gombát,
paradicsomos, korianderes, paprikás vagy éppen
olívás szószokat. 
A hummusz alapanyagainak köszönhetően
rendkívül tápláló étel.
Kenyérrel fogyasztva teljes értékű fehérjeforrás,
bővelkedik kis glikémiás indexű, lassan felszívódó
szénhidrátokban és előnyös élettani hatású
telítetlen zsírsavakban.
Emellett sok kalciumot, magnéziumot, cinket,
vasat, mangánt, rezet, valamint E- és B-vitaminokat
tartalmaz. Rosttartalma is jelentős.
Mind a csicseriborsó, mind pedig a szezámmag
előnyös hatással van a vér koleszterin- és lipidszintjére,
rostjaik pedig segíthetnek megelőzni a cukorbetegséget.
A szezámolaj egyes összetevői (lignánok) hatékonynak
bizonyultak egyes rákfajták megelőzésében,
sőt kezelésében is.



2019. június 30., vasárnap

Meggyleves

Végre-végre egy nyári recept!
Történt, hogy megint csak nem ezért indultam
a nagy boltba, de olyan szép meggyek voltak
kipakolva, hogy haza kellett hoznom
pár dobozkával belőlük és hát leves lett mindből,
kedvezve vele -most leginkább- a ház Urának.😌
Hozzávalók:
-2,5 kg meggyhez
-3-3,5 liter víz
-1 csomag puncs ízű, főzős pudingpor
-2-2,5 dl tejszín (natúr habtejszín, nem főző!)
-15 ek cukor...de természetesen egyén függő az édesítés
-3 egész rúd fahéj
-1 ek szegfűszeg
-fél citrom leve
-pici só

A meggyet leszáraztam, válogattam
(mint mondtam, rendkívül szépek voltak
a meggyek, így szerencsém volt, 10 szem
volt csak rossz a 2,5 kilóból), mostam, majd
jó nagy fazékba borítottam 3 liter víz, a cukrok,
teatojásban a szegfűszeg és a darabokra tört
fahéj, valamint a só és citromlé kíséretében.
A meggynek pont elég annyi idő, amíg felfő
a vize, ekkorra ugyanis simán meg is fő a gyümölcs.
A tejszínt kikeverem a pudinggal, ráöntöm a fövő
levesre és egy-két perc főzés után el is lehet
zárni a hőforrást a fazék alatt, ugyanis a pudingnak
meg bőven elég ennyi idő, hogy sűrítsen!

A fazék, amiben főztem, 7 literes -tele lett-,
a cukor pedig nem sok, sőt...de mi kicsit
savanykásabban szeretjük a meggyes történeteket.
Nagggyon finom lett!
😌
 

Házi zsír és tepertő

...vagyis a zsírszalonna kisütése.
Eltelt másfél nap, de még mindig azon
gondolkozok, hogy a legjobb dolgokat,
a legjobb időben vagyok képes csinálni!
😀
Na, mert hogy pénteken délután -munkából
frissen hazaérve-, 27 fokban álltam neki
odakint zsírt készíteni!
Hozzávalók:
-jelen esetben 5 kg zsírszalonna
-2,5 dl víz (kilónként 0,5 dl...hogy le ne égjen)
ééés ennyi! 😀

A történet úgy kezdődött, hogy a Szomszéd
kitalálta, hogy házi zsírt szeretnének, úgy,
hogy Ők sütik ki, mert az úgy finom.
Én meg azt találtam ki, hogy akkor én is-én is!
Mennyire szokott ilyenkor örülni a ház Ura!
😂
Meglett a friss zsírszalonna, testvériesen ketté lett 
osztva a Szomszédékkal és pénteken késő
délután neki is álltam -na jó, párszor ültem-,
hogy ugyan nekünk is legyen már házi zsírunk.

Nagy fazékban kell hozzákezdeni a történetnek,
csak mert a kisülő szalonna ugyan összeesik, de
csak vagy egy óra elteltével, addig viszont igencsak
a másfélszeresére puffad
Szóval nagy fazék!
A zsírszalonnát -attól függően, hogy tepertőt,
vagy zsírt szeretnénk többet- kb. 4-5 cm-es darabokra
vágtam (én most a zsírra utaztam ;).
Egy másik lényeges dolog -ha van ráhatásunk a
böllérre-, hogy mennyi hús maradjon a szalonnán;
ha nem nagyon van rajta hús, akkor inkább zsír
lesz belőle, ha hagytak rajta, akkor marad egy
kis tepertő is.😉
Tehát, az összevágott szalonnát a fazékba tettem,
aláöntöttem a vizet és viszonylag nagy lángon
útjára indítottam a történetemet.
Eltávolodni nem nagyon lehet a gáz mellől,
nagyon kell túrni az alját, nehogy lekapjon,
már az elején!

Az egész péntek esti mókámnak olyan 1 óra
elteltével kezdett látszata lenni, pont akkor, amikor
megint elgondolkoztam azon, hogy milyen hülye vagyok
mily' fantasztikus dolgokat tudok én kitalálni
hulla fáradtan! 😀
De a kitartásomnak meglett az eredménye,
ugyanis végre elkezdett zsírt adni a szalonna,
úgyhogy volt remény a befejezésre.
Az egész procedúra szűk 2 órát vett igénybe, ezalatt
szinte folyamatosan kavartam a zsírnak valót,
majd amikor kb. 1,5 óra elteltével már határozottan
több volt a zsír,
egy tiszta fazékba elkezdtem leszedni a zsírból,
mindig csak annyit, hogy a tepertő zsír alatt maradjon.
Innentől már csak tartalékon volt a láng!
 Egy dolog maradt ki befejezésképpen -legközelebb
ezt sem fogom kihagyni-, mégpedig az, hogy a végén
át kellett volna nyomni (pl. krumplinyomón) a
tepertőt, hogy a maradék zsírt még ki tudja adni
magából, így még ropogósabb állagot lehet
elérni!
 Ééés...a vége!
Nagyjából 3,5-4 liter csodás zsír lett a végeredmény,
valamint ugye, a tepertő.
A tepertőt nem sóztam, nem fűszereztem, majd
csak fogyasztáskor, a zsírba szintén nem került
semmi, sem hagyma, sem tej, így akartam hagyni!
Nem bántam meg...igazi zsír íze- és normális
színe lett!
Ezzel az adaggal el is leszünk
egy darabig!
😀