Pacalleves, pacal csorba

A nagy kihagyásom után egy igazi,

hamisítatlan nyári levessel jövök végre!

Nem, nem nyári, de megint csak

van egy felfedezett Éttermünk,

ebbe a levesbe pedig beleszerettem,

úgyhogy három egymást

követő ott evésnél is ez választottam

és ez már nálam is több a szokottnál,

na mármost ilyenkor itthon mi szokott

történni? Hát kopír! 😀

Hozzávalók:
-1 kg előfőzött, csíkozott pacal
-4-5 dl tejföl + a tálaláshoz (jó fajta, sűrű tejfölt adjunk hozzá)
-fél liter marha alaplé (ez a gyorsabb)
vagy
-4-5 marha velőscsont-ez a legfinomabb és utána pirítóssal meg is lehet enni a velőt...mmmmm :)
-4-6 szál kisebb (új) sárgarépa
-3-4 szál (új) petrezselyemgyökér
-egy kisebb gumó (új) zeller
-só
-ízvarázs (mea culpa...szerintem ettől lesz kész ízű az egész)
-egész fekete bors
-csemege piros paprika (por)
-csemege Piros Arany
-3-4 babérlevél
-6-8 gerezd fokhagyma (méret és ízlés függő a mennyiség :)
-2 nagy fej vöröshagyma
-zsiradék (most étolaj)
-1 egész citrom, vagy
-ecet, vagy
-a savanyú cseresznyepaprika levéből valamennyi
és...és...és...
-csípős, savanyú cseresznyepaprika

Az eredeti recept tojássárgáját is ír sűrítőnek, ezt viszont én kihagytam,
szerintem így is tökéletes, sőt, lestyánt és tárkonyt sem tettem
bele, aki szereti, tehet/tegyen bele.

A pacalt -bár elő van főzve, de nincs megfőve-

a velős csontokkal, zöldségekkel, zellerrel, 1 egész fej

vöröshagymával, fűszerekkel (bors, babérlevél

teatojásba téve), fokhagymával és annyi vízzel,

amennyi ellepi, főni teszem...lassú tűzön

(alacsony áramon :) nagyjából 2 órára.

Ezután tálba szedem a zöldségeket, nagyobb

darabokra vágom, majd valamennyi levessel felöntve,

a botmixert ráengedve simára turmixolom és vissza is

öntöm a levesbe...a leves még mindig lassan fövöget.

Mivel én nem igazán tudok mit kezdeni a fehér

színű levesekkel 😀 (kivétel ez alól a

TEJFÖLÖS SALÁTALEVES),

készítettem hozzá/rá/bele egy kis alapot

-kevés olajon a másik fej apróra összevágott

vöröshagymát megdinsztelem, majd sózom,

borsozom, kevés csemege paprikát teszek hozzá,

beleöntöm a tejfölt, ezzel is a tűzön/áramon

marad egy kicsit, kevergetem közben.

Ezt nevezem RÁNTÁS-HABARÁSnak...csakhogy

lisztet jó ideje nem igen használok, úgyhogy

HA szükséges, kevés vízben elkevert ételsűrítő

kerülhet bele, de most az sem, mert...na, erről majd

később. :)

Ha a levesünk készre főtt, kóstolok és ekkor

ízesítem véglegesre-ízvarázs, Piros Arany, só,

ha még szükséges, valamint 6-8 darab savanyú

cseresznyepaprika, valamennyire összevágva

(magokkal együtt),

savanyításnak (csak mert ez viszont kötelező)

a cseresznyepaprika levéből

kanalazok jó pár kanállal a leveshez, továbbá

beleöntöm a habarást, amivel szinte már csak

egyet főzök a levesen.

Hogy miért is nem sűrítettem a levest pluszban?

Csak azért, mert a sok finom belefőtt zöldségtől

-amiket botmixerrel a levesbe turmixoltam,

tökéletesen sűrű lett az állaga, úgyhogy feleslegesnek

gondolom a lisztet, vagy az ételsűrítőt még bele.

Ja, majd elfelejtettem...ezt a levest rajtam kívül

senki nem szereti, tehát lehet akár csípős is, mert

a 2/3 ennek elfogyasztásában nem fog részt venni!

😂

Tálalni pedig szigorúan

csak így, ahogy láttam,

plusz tejföllel és paprikával

...isten-királyság!😀