2012. szeptember 30., vasárnap

Vegyes vágott savanyúság télre

Nálam a savanyúság kérdés nem játék!
Rakok egy "pár" fajtát minden télen.
És el is fogy mind egy szálig!
Szeletelés és sózás után.
Kevés olyan étel van, amihez ne tudnék savanyúságot enni.
Ilyen például a tejfölös csirkepaprikás és a túrós sztrapacska is. 
Éttermekben, ahol nem ismerik a "gusztusomat", elég furcsán néznek rám.
Legutóbb, egy nagyon híres Tisza parti halászcsárdában egy mennyei lecsós szeletet ettem. Na, mivel? Uborka salátával.  
Ennyit erről. Nekem így jó.
Nálunk ebből sokkal több fogy, mint a befőttekből, úgyhogy az arány nagyjából 70-30 %.
Mikor már lehet a piacon elálló zöldségeket kapni, akkor kezdem rakni a savanyúkat. De akkor van, hogy 4-5 napig ezt csinálom.
Ez a gyermek kedvence. Ebből azért raktam "csak" 15 üveggel. 
Jó, azért mi is eszünk belőle.
Ennél csak a megvásárolt darabokat írom le, mert ehhez nincs pontos listám:
-vettem 4 nagy fej káposztát-ezt én vágom össze;
-2 db szintén nagy fej karfiolt-ezt apró rózsáira szedem;
-kb. 2-3 kg hagymát-ezt szintén gyalulom;
-zöld paradicsomot-ez sacc egy fél szatyorkányi volt;
-uborkából  2-3 kg;
-és répát- ez is megy a gyalulóba.
Zöld paprikát sosem teszek bele, mert senki nem szereti.
A sót kóstolás alapján teszem a zöldségekre, viszont több órát hagyom állni, hogy több saját leve legyen.
A rá való lé receptje a kisvödrös- és üveges savanyúság bejegyzésben olvasható, annyi eltéréssel, hogy erre a levet leszűröm.
Készen, várva, hogy vigyem őket a helyükre:
Meglehetősen megnyugtató látvány. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése