Óévbúcsúztató

 

Az idei évet Horváth Piroska versével

zárom és kívánok minden kedves

Olvasómnak boldog, békés, szeretettel teli,

sikerekben és egészségben gazdag új évet!

Álljunk meg és emlékezzünk a mögöttünk álló évre!

Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra,

a megszegett és betartott ígéreteinkre.

Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk

és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat.

Valójában erről szól a szilveszter.

 

Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk,

hogy jobbak legyünk, többet adjunk,

többet szeressünk, többet éljünk.

 

Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha,

örüljünk annak, ami jönni fog.

Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra,

jót adjunk és nem csak ma éjjel, hanem egész évben...

Pácolt lilahagyma

A karácsonyi sült halhoz a

GRIBICHE, vagy RAVIGOTE

mártás mellé még mindig

szerettem volna valami különleges

kiegészítőt, így esett a választás

a pácolt lilahagymára...szerintem

fogják szeretni.

Hozzávalók:

-jelenleg 5 nagyobb fej lilahagymához

-5 dl almaecet, vagy fehérborecet, amelyiket jobban szeretjük (az almaecet 5%-os, a fehérborecet 6%-os)

-5 púposabb ek cukor

-5 laposabb tk só

-forralt, forró víz, ha szükséges még

Durvának tűnhet a páclé, de nem az,

mindenképpen kell az erős alap ahhoz,

hogy nagyon finom legyen majd a

hagymánk, állás közben pedig sokat

fog finomodni a lé.

Szóval a hagymát megfosztom a burkolatától

és 3 mm-esre legyalulom.

Az ecetet a cukorral és a sóval felforralom,

majd ha már a cukor feloldódott, ráöntöm a

hagymákra, amiket előtte azért egy edényben

szépen elhelyeztem.

😉

Víz csak akkor kell az egészre, ha valami

véletlen folytán nem lepné el a hagymát.

Így indult a történet.

Ez most egy hetet fog hűvösön várakozni,

(én pedig minden nap megkóstolom,

szigorúan minőség-ellenőrzés céljából)

mielőtt karácsony estéjén az asztalra kerülne

a SÜLT PISZTRÁNG mellé.

 

Update: asztalra került, szerették.

😊

Advent negyedik vasárnapja

 

Advent harmadik vasárnapja

 

Advent második vasárnapja

 

Görög céklasaláta

Péntekenként (még odabent) jönnek az

ötletelések, hogy a hétvégén ki, mit

fog főzni.

Ezek a beszélgetések nagyon inspirálóak

szoktak lenni, főleg, ha azt nézzük,

hogy ez a mostani recept is egy ilyen

diskurzus eredménye.

Hozzávalók:

-6 db céklához

-sós, ecetes víz a főzéshez

 

-3 lapos kk só

-3 ek olívaolaj

-3 kisebb gerezd fokhagyma

-6 ek 10%-os ecet, vagy éppen almaecet, ha azt jobban szeretjük

 

A céklákat annyi sós, enyhén ecetes vízben,

amennyi ellepi, 1 óra alatt megfőzöm,

majd a vízből kiszedve hűlni hagyom.

Ezek után (kesztyűs kézzel) meghámozom

és nagy lyukú reszelőn lereszelem.

Belenyomom a fokhagymát, sózom, ecetezem,

hozzáöntöm az olajat és éjszakára

hidegre teszem, hadd álljanak össze az ízek.

Muszáj is volt eltenni, különben még langyos

állapotában tűnt volna el az egész mennyiség. 

😉

A saláta annyira finomra sikerült, hogy a

ház Ura szinte mindenhez ezt ette (vagy

ette volna) a hétvégén.

Innen is köszönöm a receptet!

😊

Pár szó a cékláról:

A cékla, más néven céklarépa, ritkábban vörös répa,

régóta ismert salátanövény.

Ugyanennek az alfajnak egy másik változata a spenótra

emlékeztető MÁNGOLD.

 

A cékla a Földközi-tenger környékén őshonos,

már i. e. 3000-ben ismerték.

Magyarországon a 17. században vált ismertté.

Lippai János a vörös, fehér és sárga változatát is leírta,

a modern, étkezést szolgáló fajták

a 19. és a 20. században terjedtek el.

 

A cékla gyógyászati hatása annak köszönhető,

hogy tele van antioxidánsokkal, amelyek a

sejteket külső szabad gyökök támadásától védik.

Gátolja a ráksejtek szaporodását, vérképző,

a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait

szabályozza. 

Forrás:wikipedia