2016. november 27., vasárnap

Az első vasárnap...

Az én Adventem: emlékbéke, néma
térdeplés az engem vajúdott múlt
előtt, miközben egy-egy könnycérna
arcomon csöndrebbenőn végigfut.

Az én Adventem: az Életben hit.
Túl megannyi haláltalálkozáson,
benne még mindig az Isten lakik.
Vallón: a kezeknek, melyek egyszer
összeértek, többé nincsen távol.

Az én Adventem: újszülöttben szeretet.
Pici fénylámpás világolása
az egyszerűkben, a napiakban.
Szívbibliában őrzött testament,
emberi melegség pislákolása
a ránk öregvő időhamvakban.

Az én Adventem: csak tiszta tenyér,
melyben mosolyként fér a türelem,
az eljövetel előtt gyermek-remény,
mi mindig gyertyalángban ünnepel.
Steel: Az én Adventem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése