Oldalak

2019. június 30., vasárnap

Meggyleves

Végre-végre egy nyári recept!
Történt, hogy megint csak nem ezért indultam
a nagy boltba, de olyan szép meggyek voltak
kipakolva, hogy haza kellett hoznom
pár dobozkával belőlük és hát leves lett mindből,
kedvezve vele -most leginkább- a ház Urának.😌
Hozzávalók:
-2,5 kg meggyhez
-3-3,5 liter víz
-1 csomag puncs ízű, főzős pudingpor
-2-2,5 dl tejszín (natúr habtejszín, nem főző!)
-15 ek cukor...de természetesen egyén függő az édesítés
-3 egész rúd fahéj
-1 ek szegfűszeg
-fél citrom leve
-pici só

A meggyet leszáraztam, válogattam
(mint mondtam, rendkívül szépek voltak
a meggyek, így szerencsém volt, 10 szem
volt csak rossz a 2,5 kilóból), mostam, majd
jó nagy fazékba borítottam 3 liter víz, a cukrok,
teatojásban a szegfűszeg és a darabokra tört
fahéj, valamint a só és citromlé kíséretében.
A meggynek pont elég annyi idő, amíg felfő
a vize, ekkorra ugyanis simán meg is fő a gyümölcs.
A tejszínt kikeverem a pudinggal, ráöntöm a fövő
levesre és egy-két perc főzés után el is lehet
zárni a hőforrást a fazék alatt, ugyanis a pudingnak
meg bőven elég ennyi idő, hogy sűrítsen!

A fazék, amiben főztem, 7 literes -tele lett-,
a cukor pedig nem sok, sőt...de mi kicsit
savanykásabban szeretjük a meggyes történeteket.
Nagggyon finom lett!
😌
 

Házi zsír és tepertő

...vagyis a zsírszalonna kisütése.
Eltelt másfél nap, de még mindig azon
gondolkozok, hogy a legjobb dolgokat,
a legjobb időben vagyok képes csinálni!
😀
Na, mert hogy pénteken délután -munkából
frissen hazaérve-, 27 fokban álltam neki
odakint zsírt készíteni!
Hozzávalók:
-jelen esetben 5 kg zsírszalonna
-2,5 dl víz (kilónként 0,5 dl...hogy le ne égjen)
ééés ennyi! 😀

A történet úgy kezdődött, hogy a Szomszéd
kitalálta, hogy házi zsírt szeretnének, úgy,
hogy Ők sütik ki, mert az úgy finom.
Én meg azt találtam ki, hogy akkor én is-én is!
Mennyire szokott ilyenkor örülni a ház Ura!
😂
Meglett a friss zsírszalonna, testvériesen ketté lett 
osztva a Szomszédékkal és pénteken késő
délután neki is álltam -na jó, párszor ültem-,
hogy ugyan nekünk is legyen már házi zsírunk.

Nagy fazékban kell hozzákezdeni a történetnek,
csak mert a kisülő szalonna ugyan összeesik, de
csak vagy egy óra elteltével, addig viszont igencsak
a másfélszeresére puffad
Szóval nagy fazék!
A zsírszalonnát -attól függően, hogy tepertőt,
vagy zsírt szeretnénk többet- kb. 4-5 cm-es darabokra
vágtam (én most a zsírra utaztam ;).
Egy másik lényeges dolog -ha van ráhatásunk a
böllérre-, hogy mennyi hús maradjon a szalonnán;
ha nem nagyon van rajta hús, akkor inkább zsír
lesz belőle, ha hagytak rajta, akkor marad egy
kis tepertő is.😉
Tehát, az összevágott szalonnát a fazékba tettem,
aláöntöttem a vizet és viszonylag nagy lángon
útjára indítottam a történetemet.
Eltávolodni nem nagyon lehet a gáz mellől,
nagyon kell túrni az alját, nehogy lekapjon,
már az elején!

Az egész péntek esti mókámnak olyan 1 óra
elteltével kezdett látszata lenni, pont akkor, amikor
megint elgondolkoztam azon, hogy milyen hülye vagyok
mily' fantasztikus dolgokat tudok én kitalálni
hulla fáradtan! 😀
De a kitartásomnak meglett az eredménye,
ugyanis végre elkezdett zsírt adni a szalonna,
úgyhogy volt remény a befejezésre.
Az egész procedúra szűk 2 órát vett igénybe, ezalatt
szinte folyamatosan kavartam a zsírnak valót,
majd amikor kb. 1,5 óra elteltével már határozottan
több volt a zsír,
egy tiszta fazékba elkezdtem leszedni a zsírból,
mindig csak annyit, hogy a tepertő zsír alatt maradjon.
Innentől már csak tartalékon volt a láng!
 Egy dolog maradt ki befejezésképpen -legközelebb
ezt sem fogom kihagyni-, mégpedig az, hogy a végén
át kellett volna nyomni (pl. krumplinyomón) a
tepertőt, hogy a maradék zsírt még ki tudja adni
magából, így még ropogósabb állagot lehet
elérni!
 Ééés...a vége!
Nagyjából 3,5-4 liter csodás zsír lett a végeredmény,
valamint ugye, a tepertő.
A tepertőt nem sóztam, nem fűszereztem, majd
csak fogyasztáskor, a zsírba szintén nem került
semmi, sem hagyma, sem tej, így akartam hagyni!
Nem bántam meg...igazi zsír íze- és normális
színe lett!
Ezzel az adaggal el is leszünk
egy darabig!
😀

2019. június 16., vasárnap

Pacalleves, pacal csorba

A nagy kihagyásom után egy igazi,
hamisítatlan nyári levessel jövök végre!
Nem, nem nyári, de megint csak
van egy felfedezett Éttermünk,
ebbe a levesbe pedig beleszerettem,
úgyhogy három egymást
követő ott evésnél is ez választottam
és ez már nálam is több a szokottnál,
na mármost ilyenkor itthon mi szokott
történni? Hát kopír! 😀
Hozzávalók:
-1 kg előfőzött, csíkozott pacal
-4-5 dl tejföl + a tálaláshoz (jó fajta, sűrű tejfölt adjunk hozzá)
-fél liter marha alaplé (ez a gyorsabb)
vagy
-4-5 marha velőscsont-ez a legfinomabb és utána pirítóssal meg is lehet enni a velőt...mmmmm :)
-4-6 szál kisebb (új) sárgarépa
-3-4 szál (új) petrezselyemgyökér
-egy kisebb gumó (új) zeller
-só
-ízvarázs (mea culpa...szerintem ettől lesz kész ízű az egész)
-egész fekete bors
-csemege piros paprika (por)
-csemege Piros Arany
-3-4 babérlevél
-6-8 gerezd fokhagyma (méret és ízlés függő a mennyiség :)
-2 nagy fej vöröshagyma
-zsiradék (most étolaj)
-1 egész citrom, vagy
-ecet, vagy
-a savanyú cseresznyepaprika levéből valamennyi
és...és...és...
-csípős, savanyú cseresznyepaprika

Az eredeti recept tojássárgáját is ír sűrítőnek, ezt viszont én kihagytam,
szerintem így is tökéletes, sőt, lestyánt és tárkonyt sem tettem
bele, aki szereti, tehet/tegyen bele.

A pacalt -bár elő van főzve, de nincs megfőve-
a velős csontokkal, zöldségekkel, zellerrel, 1 egész fej
vöröshagymával, fűszerekkel (bors, babérlevél
teatojásba téve), fokhagymával és annyi vízzel,
amennyi ellepi, főni teszem...lassú tűzön
(alacsony áramon :) nagyjából 2 órára.
Ezután tálba szedem a zöldségeket, nagyobb
darabokra vágom, majd valamennyi levessel felöntve,
a botmixert ráengedve simára turmixolom és vissza is
öntöm a levesbe...a leves még mindig lassan fövöget.

Mivel én nem igazán tudok mit kezdeni a fehér
színű levesekkel 😀 (kivétel ez alól a
készítettem hozzá/rá/bele egy kis alapot
-kevés olajon a másik fej apróra összevágott
vöröshagymát megdinsztelem, majd sózom,
borsozom, kevés csemege paprikát teszek hozzá,
beleöntöm a tejfölt, ezzel is a tűzön/áramon
marad egy kicsit, kevergetem közben.
Ezt nevezem RÁNTÁS-HABARÁSnak...csakhogy
lisztet jó ideje nem igen használok, úgyhogy
HA szükséges, kevés vízben elkevert ételsűrítő
kerülhet bele, de most az sem, mert...na, erről majd
később. :)
Ha a levesünk készre főtt, kóstolok és ekkor
ízesítem véglegesre-ízvarázs, Piros Arany, só,
ha még szükséges, valamint 6-8 darab savanyú
cseresznyepaprika, valamennyire összevágva
(magokkal együtt),
savanyításnak (csak mert ez viszont kötelező)
a cseresznyepaprika levéből
kanalazok jó pár kanállal a leveshez, továbbá
beleöntöm a habarást, amivel szinte már csak
egyet főzök a levesen.

Hogy miért is nem sűrítettem a levest pluszban?
Csak azért, mert a sok finom belefőtt zöldségtől
-amiket botmixerrel a levesbe turmixoltam,
tökéletesen sűrű lett az állaga, úgyhogy feleslegesnek
gondolom a lisztet, vagy az ételsűrítőt még bele.

Ja, majd elfelejtettem...ezt a levest rajtam kívül
senki nem szereti, tehát lehet akár csípős is, mert
a 2/3 ennek elfogyasztásában nem fog részt venni!
😂
Tálalni pedig szigorúan
csak így, ahogy láttam,
plusz tejföllel és paprikával
...isten-királyság!😀