"-Borzasztó dolog meghalni ...
-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan,
és nem ébred föl többet.
Csak pihen és pihen. Pihenni jó...
-De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem
hallani madarat!
Pedig olyan szép az élet...
-Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé
az emberek...
Te hinted le éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák
leveleit ősszel.
És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette,
és megfested a szirmait, amilyenre akarod.
Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk
hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod
majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."
A funtineli boszorkány - részlet
Wass Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése