A cukkini a tök, a sárgadinnye és az uborka
unokatestvére.
Latin-Amerikában (Guatemala, Mexikó) már több száz éve
ettek cukkinit, ami Kolumbusz Kristóffal került
Európába, ahonnan azután
a hódítók
(Portugália, Spanyolország)
jóvoltából vált ismertté
Európa-szerte.
Nálunk az utóbbi 20-25 évben honosodott meg,
de igazán
hétköznapos zöldségként nagyjából
10 éve hever a hiperek és a
zöldségesek polcain.
A cukkinit azért
szeretjük, mert jó szerkezetű
húsa van, s ha jól van elkészítve,
szinte
elolvad a szájban.
A tökkel és a hasonlóan tölteni vágyott zöldségekkel
ellentétben, a cukkini esetében a teljes növény ehető,
beleérve a héját
és a magjait is.
Persze bizonyos méret alatt érdemes csak
szőröstül-bőröstül enni a cukkinit, mert a nyáron
kapható, tölteni való
hatalmas példányoknak túl
kemény a héja és a magja is.
A mediterrán
országokban inkább a sárgás,
zsengébb típusú cukkini gyakori.
Aztán persze azért is szeretjük a cukkinit,
mert kifejezetten
alacsony a kalóriatartalma
(10 dkg cukkiniben 15 kalória található),
egyáltalán nincs benne koleszterin, cserében viszont
található benne
mangán, kálium, foszfor, A- és B-vitamin.
A cukkini segít karbantartani a
szívünket és
hatásosan küzd az érelmeszesedés ellen.
Hozzávalók:
-1 nagy méretű-, vagy két kis cukkinihez
-kevés olívaolaj
-1 fej vöröshagyma
-2-4 gerezd fokhagyma (ki, mennyire szereti)
-1 liter zöldség alaplé
-2 dl tejszín (rendes :)
-só
-frissen darált bors
-a tálaláshoz pl. tökmagolaj, tökmag, magkeverék, színes bors, stb. :)
A cukkinit megfosztom a burkolatától,
leöblítem, darabolom-ha zsenge, akkor
egyben, ha kicsit öregebb, akkor a magokat
kiszedem.
A vöröshagymát és a fokhagymát megpucolom,
leöblítem, darabolom-ha zsenge, akkor
egyben, ha kicsit öregebb, akkor a magokat
kiszedem.
A vöröshagymát és a fokhagymát megpucolom,
darabolom és kevés olajon -egy kis só kíséretében-
dinsztelem.
Erre dobom a kockára vágott cukkinit, annyi vízzel
öntöm fel, amennyi éppen ellepi, majd
borsozom és puhára főzöm.
Ekkor engedem bele a fazékba a botmixert és
turmixolom simára a levest, a tejszínnel együtt.
Ezen már csak egyet kell főzni és lehet is tálalni,
majd burkolni. :)
A tökmagolajjal pedig egyszerűen fenomenális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése