Óév búcsúztató, újév váró

Az idei évünket Aranyosi Ervin

versével zárom és kívánok/kívánunk

minden kedves Olvasómnak boldog,

békés, szeretettel teli, de legfőképpen

egészségben telő új évet!

Ismét egy év véget ért,
tovaszállt!
Hálás vagyok mindenért,
ami volt, ami várt!

Tanultam új dolgokat,
eleget,
voltam búsabb – boldogabb,
ami épp lehetett!

Ebből áll az életem,
s folytatom,
vágyaimat éltetem,
fel soha nem adom!

Nem mondok le semmiről,
ami szép,
a lemondás álmot öl,
a szívem tépi szét.

Utamon tovább megyek,
bármi vár,
közben szívvel szeretek,
s örömöm rám talál!

Vidítok bús lelkeket,
s nevetek,
s jobbá válok veletek,
amikor szeretek.

Jön az új év, s fogadom,
ami vár,
járjunk a jó oldalon,
s tűnjön el a sivár!

Jövőre is veletek
legyen szép!
Kívánok jó emberek
jobb sorsot, szerencsét!

Aranyosi Ervin: Óév búcsúztató, újév köszöntő

 

Zsebes karaj

 

Hozzávalók:

-egy szép darab csont nélküli karaj (vehetjük csonttal is, akkor nagyon kiváló lesz a csont pl. húsleveshez)

-füstölt, szeletelt sonka (jó minőségű legyen és annyi szelet, amennyi zseb lesz majd a húson)

-szeletelt, füstölt sajt (szintén)

-hagyma (kerülhet bele sima vörös, vagy fehér)

-só

-magyaros fűszerkeverék 

vagy

-frissen őrölt fekete bors

-kakukkfű

-őrölt kömény

-fokhagyma granulátum

-pici csemege fűszerpaprika 

-őrölt kömény

-húsleves, a hús alá

-kevés olaj

-krumpli

-koktélparadicsom

-csiperke gomba

-hagyma

A húst leöblítem, szárazra törlöm, majd ujjnyi

vastagon (vagy inkább vékonyan) bevágom, kb.

2/3 részig úgy, hogy az alja egyben maradjon.

Nagyon kevés sóval mindenhol megszórom.

Következnek a fűszerek, amiket egy tálkában

összekeverek, majd alaposan megszórom a húst

...a zsebekbe is kerüljön.

A burkolatától megfosztott hagymát fél centi

vastagra felszeletelem.

 

Következhet a sorozás😌: nagyobb sütőalkalmatosság

legyen, mint a hús (jelen esetben AZ öntöttvas lábas😍),

mert bár ez összébb fog sülni,

de ha mondjuk krumplit, vagy zöldségeket is tennénk

mellé, akkor kell a hely. 

A zsebekbe minden felszeletelt hozzávalóból

egyformán kerüljön és bár úgy fog kinézni,

mint egy megviselt tangóharmonika, igen szép

már így is a látvány. 😀

Az edényben lévő húsra szórom a maradék

fűszereket, alá leves kerül, rá egy kevés olaj,

majd a fedőt rárakom

és előmelegített sütőben, 180 fokon addig

sütöm, amíg az teljesen meg nem puhul...1,5 óra.

Amikor a hús már annyira puha, hogy a kés

simán belemegy, mellé/aláborítom a darabolt, előfőzött

krumplit, a gombát, pár darab negyedelt hagymát,

valamint a száron hagyott koktélparadicsomot.

Ekkor fedő nélkül egy kis színt is sütök rá,

ennek elég már 30 perc, légkeveréssel (elég a

hagymának és a paradicsomnak is).

Mellé ecetes fejes saláta került, de ez szerintem

csak engem hoz lázba.😀

Azt mondták, hogy nagyon finom!😊

 

Ha és amennyiben nem szeretnénk ennyit pepecselni

az egésszel (vagy mondjuk nem karácsony van), a

felszeletelt karajt fektessük tepsibe,

kenjük meg a fűszeres páccal, pakoljuk meg szépen,

sorban a szeletelt hozzávalókkal és úgy süssük meg

...semmit nem fog az élvezeti értékéből veszíteni.😉

Egészben sült pisztráng

...ahogy szoktuk

Ismét nem árulok el titkot, Lillafüreden (Garadnán)

is van egy kedvenc helyünk. Nyáron többször fordulunk

itt meg, egyedi a hely atmoszférája, tiszta a levegő,

nincs térerő a telefonoknak😀, de ami a lényeg, hogy

rendkívül finom, frissen elkészített pisztrángok kerülnek

a tányérokra.

Az idei karácsony nagyon sok tekintetben más, mint az

eddigiek, többek között abban is, hogy a szentestét itthon

töltjük, így nagyon sok év után először közösen döntöttünk

az esti menüről, ami természetesen kizárólag a halról

szól, így került tálalásra halászlé és sült pisztráng...most az

utóbbi fog következni.💝

Hozzávalók:

-fejenként 1 db pisztráng (25-30 dkg között vannak)

-sütőolaj

-só

-liszt és

-fűszerek a lisztbe, ami áll: őrölt fekete bors, szárított rozmaring, fokhagyma granulátum, szárított kapor, cayenne bors, kurkuma, gyömbérpor, őrölt római kömény, csemege fűszerpaprika (ide nem tudok grammra írni mennyiségeket, mindenből került bele fél-egy kávéskanálnyi mennyiség a liszthez),

Semmi fakszni nincs az elkészítésével, ne

ijedjen meg az sem, aki nem járatos a halsütésben.

Miután a halat tisztítva vettem, ezzel munka nincs,

 csupán be kell sózni kívül-belül és állni hagyni

pár órát.

A liszthez hozzákeverem a fűszereket, a pisztrángokat

alaposan beleforgatom, így is állni hagyom, hogy a

fűszerek átjárják, majd közvetlenül sütés előtt még egyszer

beleforgatom a fűszeres lisztbe mindet.

Sütni bő olajban kell, nagy méretű sütő alkalmatosságban,

aranybarna színűre.

Külön olajban sül mellé a krumpli -ezt soha nem

esszük mással-, az is szép aranybarnára és jó

roppanósra.

Mindezek mellé természetesen kovászos uborka,

tartármártás és most kulimász jár.

Az előzmény pedig... 😊

halászlé...

szigorúan korhely módon. 😍

 

Mondanom sem kell, az ajándékokat dönci

üzemmódban bontogattuk.😀

A szívek szabója

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!

Aranyosi Ervin: A szívek szabója

A negyedik vasárnap...

Mit kívánhatnék tenéked?
Szép szívednek menedéket!
Szeretetet, boldogságot,
szívvel kibélelt világot!

 

Mindehhez jó egészséget,
az asztalra elég étket!
Szép karácsonyt, békességet,
milliónyi szép emléket!

 

Álmot, valósággá válót,
lélekkincseidből állót,
élhető, csodás világot,
boldog karácsonyt kívánok…

Aranyosi Ervin: Boldog karácsonyt kívánok!

Savanyú káposzta ágyon sült hurka és kolbász

Hozzávalók:

-3 szál hurkához és

-1 szál kolbászhoz

-2 kg SAVANYÚ KÁPOSZTA

-frissen darált feketebors

-kevés csemegepaprika

-egy kis életízesítő (nem kell megkövezni :)

-paradicsom

-paprika

-2 gerezd fokhagyma

-2 közepes, vagy nagyobb fej vöröshagyma 

-krumpli

-őrölt kömény

 Kezdem azzal, hogy pörköltalapot készítek,

ezt nem sietem el, jó sűrű, tartalmas legyen

a szaft.

A savanyú káposztát forró vízbe áztatom

kis időre, alaposan kicsavarom belőle és

mehet a pörkölt alapra, annyi vízzel felöntve,

amennyi éppen ellepi.

Fedő alatt, közepes hőn, néha átkeverve puhára

párolom.

A hurka és a kolbász most a mélyhűtőből került ki,

ezt csupán annyi időre hagytam kicsomagolva,

amíg elkészült a káposzta, pár helyen mindet tűvel

megszurkáltam, hogy ne repedjenek szét sütés

közben.

Tepsibe kerül a kész párolt savanyú káposzta,

erre rendezem szépen a hurkát, kolbászt úgy,

hogy ne érjenek össze, majd előmelegített sütőben,

180 fokon, légkeveréssel 30 percet töltenek el.

Köretnek most őrölt köménnyel főzött krumpli

került mellé...nagyon jó párosítás ez is.

Jó kis hideg idős vacsora kerekedett belőle.

😌

Kulimász

...avagy majonézes, lilahagymás uborka

 

Az idei év nagyon más, mint az eddigiek

...többek között huszon pár év után először itthon

fogjuk tölteni a szentestét, most nem tudunk

mást tenni, nem lehet mást tenni.

Hozzávalók:

-2 üveg csemegeuborkához (mondjuk kapros, az jól megy a halhoz)

-4 közepes fej lilahagyma

-só

-kb. 3-4 dl HÁZI MAJONÉZBŐL tartármártás

 

Kezdem azzal, hogy ismét kutakodtam

a Nagy Szent Világhálón, csak mert azt tudom,

hogy többféle sült halat fogok készíteni szentestére,

de szeretnék valami mást is,

mint amivel egyébként enni szoktuk

(pl. a fokhagymás majonéz, vagy az elhagyhatatlan

HAGYMÁS, ECETES KRUMPLISALÁTA).

 

Így került a képbe ez a recept (a környékünkön

van egy nagyon jó halsütöde, az Ő étlapjukon

szerepel), amit most előre megfontolt szándékkal

(kisebb mennyiségben)

elkészítettem (csak nem fogok a nagy napon

szégyent vallani vele), és meg is kóstoltattam a

Királylánnyal, aki áldását adta az elkészítésére

...és angolosan le is lépett az elkészített mennyiséggel!

😀

Nagyon sok tennivaló nincs vele, de ha nagyon

finom végeredményt szeretnénk, akkor mindenképpen

házi legyen a majonéz,

csak mert fényévekkel lesz finomabb a kész mártás!

Attól függően, hogy milyen uborkát veszünk

(szeletelt szendvicsuborkát, vagy egész csemegét),

lehet csíkokra szeletelni, de van, aki lereszeli, kockázza.

Ha az uborkát csíkokra vágjuk, akkor a hagyma

is szálasra legyen vágva, ha reszeljük, vagy kockázzuk,

akkor mehet kis kockára.

A szeletelt lilahagymát besózom és állni hagyom.

Az uborkát vékony Julienne-re vágom,

majd összekeverem a hagymával, majonézzel és

fogyasztásig hűtőbe kerül.

Rendkívül finom kiegészítője a sült halnak!

A harmadik vasárnap...

A második vasárnap...

És a Télapónak ki ad ajándékot?

---

- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Már csak egyet alszunk, és itt a Télapó! - rontott be lelkesen a kis ház ajtaján Boglárka.
- Szervusz, kislány! - köszöntötte az öregember, elnézően mosolyogva Boglárka szeleburdiságán. - Gyere ide és mesélj, mit kértél a Télapótól!
Boglárka fürgén odaszaladt az öreg Kapusihoz, és kényelmesen az ölébe fészkelte magát.
- Nagyon jó voltam az idén - mondta, és ujjain számolni kezdett. - Jól tanultam, jól is viselkedtem, sokat segítettem anyunak és apunak, mindig szót fogadtam - itt egy kicsit megakadt a felsorolásban -, vagy legalábbis majdnem mindig - helyesbített -, de azért igazán jó voltam, és … és most biztosan megkapom, amit szeretnék…
- És mit szeretnél?
- Egy csodálatos, nagy babát. Akkora mint én - tárta szét apró kezeit a kislány - gyönyörű szőke haja van, kék szeme, és … és meglátod, nagyon megszereted majd te is.
- Aztán arra gondoltál-e már, hogy a Télapónak ki ad ajándékot? - kérdezte váratlanul Kapusi bácsi.
- A Télapónak? - csodálkozott Boglárka. - De hát neki nem kell ajándék, hiszen tele van a puttonya mindenfélével. Azt vesz ki belőle magának, amit csak akar.
- Azért az nem úgy van ám, Boglárka! A Télapó egész évben gyűjti a sok ajándékot a gyerekeknek, tömi tele a puttonyát. A végén aztán semmi sem marad neki, hiszen nem magáért gyűjtöget, hanem a gyerekek örömére. Te szeretsz ajándékot kapni, Boglárka?
- Igen, nagyon!
- Na látod! Szegény Télapó is biztosan örülne, ha valaki gondolna rá. De hát a Télapónak ki ad ajándékot!? - ismételte meg a kérdést Kapusi bácsi, és mosolygó szemmel, várakozva nézett a kislányra, aki láthatóan elgondolkodott a hallottakon.
- Szegény Télapó! - mondta kisvártatva Boglárka. - Tényleg nagyon rossz lehet neki!
- Gondold csak el - folytatta az öreg -, milyen magányos lehet a Télapó egész évben. Még a gyerekek se gondolnak rá, csak ilyenkor, amikor ajándékot várnak tőle! Aztán ha megkapták - el is felejtik hamar, mintha ott se járt volna.
- Jó estét, Kapusi bácsi! - nyitott be az ajtón váratlanul egy magas, bajuszos fiatalember, furcsa, kis zöld kalapban. - Mit szól, milyen szép fehér telünk van! Így aztán biztosan idetalál a Télapó a szánjával, igaz-e kislány?
- Szervusz Kálmán! - köszöntötte az öreg. - Mi járatban erre, hol még a madár sem jár? Legfeljebb csak ilyen pelyhes kiscsibe - pillantott Boglárkára szeretettel.
- Csak benéztem, hátha meggondolta magát a festmény ügyében.
- Nem eladó! - rázta meg a fejét Kapusi bácsi.
- Ugyan már, minek az a téli tájkép magának, mikor itt van az igazi, hamisítatlan hórengeteg! Csak ki kell néznie az ablakon!
- Mondtam már neked Kálmán, hogy ez emlék apámtól. Ez az utolsónak festett képe maradt csak meg az egész gyűjteményből. Ezt pedig nem adom el.
- Hát, ha mégis meggondolná magát, csak szóljon! Tudja, hogy bármikor jó árat adok érte - mondta a fiatalember, majd megemelte kalapját és távozott.
- Milyen képről beszéltetek? Megnézhetem? - ugrott fel Boglárka.
- Gyere, megmutatom.
A szomszéd szobában Boglárka még sosem járt. Egyszerű kis szobácska volt, középen, a fal mellett egy öreg, rozoga ágy terpeszkedett méltóságteljesen, felette egy festmény, díszes keretben. A kép egy téli tájat ábrázolt. A szikrázó hóval borított fenyőfák büszkén ágaskodtak az ég felé, s a magasból letekintve őrizték a fehérben pompázó dombokat.
Boglárka meghatottan álldogált az ágy lábánál, egy kopott karosszék mellett. Kezét az öregember tenyerébe csúsztatta, s halkan suttogott. - De hiszen ez a Télapó otthona! - és szinte hallani vélte a rénszarvasok húzta szán dallamos csengőit.
- Bizony! - mondta Kapusi bácsi. - Ha ránézek erre a képre, nekem is gyakran eszembe jut a Télapó. Néha úgy érzem, mintha én ülnék a szánon, s száguldanék csilingelve, egyenesen ide… a gyerekekhez…hozzád…
- Na, elég az ábrándozásból! - váltott hirtelen hangnemet az öregember. - Ideje hazamenned! Gyere, elkísérlek! Gyorsan sötétedik, édesapád már biztosan vár.
Valóban, Boglárka apja a kertkapuban álldogált.
- Adjon Isten, jó estét! - üdvözölte meleg hangon Kapusi bácsit, s eszébe jutottak szülei, akik hajdanán ugyanígy várták őt téli estéken a ház előtt. Mert az öreg Kapusi bizony őt is a térdén ringatta valamikor, s ő hosszú, boldog estéket töltött nála, csodálatos történeteit hallgatva.
- Jó estét neked is, fiam! Aztán mit hoz a Télapó ennek a kis fruskának? - bökött Kapusi bácsi a házba szaladó kislány felé. - Mert nagyon várja ám a holnapot!
- Tudom - sóhajtott Boglárka édesapja. - Egy óriási babára vágyik. Nagyon csalódott lesz szegény, mert sajnos nem vehetjük meg neki. Tudja Kapusi bá’, a gyárnak nehezen megy, kevés a munka, és hát meg kell néznünk alaposan, mire költjük a pénzt. Ilyen drága babára sajnos most nem telik. Talán jövőre.
- Pedig hát szomorú lesz a kisasszony a hőn áhított baba nélkül - mondta elgondolkodva Kapusi bácsi. - De talán a Télapó majd megkönyörül rajta - tette hozzá rejtélyesen. - Na, minden jót fiam, és nyugodalmas jó éjszakát!
- Minden jót! - búcsúzott az édesapa is, és szeretettel nézett a lassan elbicegő öreg után. “Gondolkoztál-e már azon, hogy a Télapónak ki ad ajándékot?” ötlöttek föl hirtelen Kapusi bácsi egykori szavai. Eszébe jutott az a hosszú, emlékezetes éjszaka, amikor órákon keresztül faragta a Télapónak szánt sípot. De régen is volt már!
- Képzeld! - fogadta a felesége, mikor belépett a házba. - Ez a lány a fejébe vette, hogy ajándékot készít a Télapónak! Talán azt hiszi, hogy így biztosan megkapja a babát.
Az édesapa elmosolyodott.
- Hagyd csak, hadd csinálja! Legalább megtanulja, hogy nemcsak kapni jó, de ajándékozni is legalább akkora öröm.
Boglárka nagy odaadással dolgozott egész éjjel. Egy rajzlapot vett maga elé, és a Télapó otthonát, a fehéren szikrázó, havas tájat festette meg. A kép közepén ott pompázott a rénszarvasok húzta szán, rajta a vidáman integető, piros ruhás Télapóval.
Mikor elkészült, óvatosan belegöngyölte a képet a csizmájába, és a csillogóra tisztított lábbelit a ház ajtaja elé tette.
Másnap reggel Boglárka izgatottan rohant öreg barátjához.
- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Nézd csak, megkaptam a babát!
- Igazán gyönyörű - dicsérte az öregember. - Majdnem olyan szép, mint te vagy.
Boglárka titokzatosan odahajolt Kapusi bácsihoz. - Én is készítettem ám egy ajándékot a Télapónak! Hogy ne érezze olyan egyedül magát! De most szaladok! - mondta, és már fogta is a kilincset. - Megmutatom a többieknek is a csodálatos babámat! Csókolom! - intett, és már ott sem volt.
Az öreg Kapusi derűsen nézett az önfeledt kislány után. Egy darabig még álldogált az ablakban, gyönyörködött a behavazott tájban, majd hálószobájába ment és kedvenc karosszékébe telepedett. Pillantását az ágy fölötti falra vetette.
A falról hiányzott a kép.
Helyében egy gyermeki elfogulatlansággal festett papírlap függött: egy téli táj, középen a vidáman integető Télapóval. - Hosszú ideje ez a legszebb teled, Télapó! - suttogta maga elé Kapusi bácsi, és a meghatottság könnycseppjei lassan gördültek alá évgyűrűktől barázdált arcán. 

(Tarcsai Szabó Tibor)