2021. január 12., kedd

Kimchi

 Elképzelésem nincs, hogy az autentikus,
megfelelő ideig fermentált kimchinek milyen
az íze, ugyanis nem kóstoltam még olyat,
de ami a végeredményt illeti, a Gyerek azt
mondta, hogy szerinte fényévekkel lett
jobb az enyém, mint amit Ő kóstolt, ja, csak
mert Ő már evett ilyet is...én kértem elnézést!

😀

Az első.

Hozzávalók:
-2 nagyobb fej kínai kelhez
-kb. 0,5 kg sima só (nem jódozott)
-4-6 csokor újhagyma (minél zsengébb, annál jobb)
-1 db nagy jégcsapretek
-2 nagyobb sárgarépa
-2 fej fokhagyma, vagy 1/4 csészényi fokhagyma por
-2 diónyi gyömbér
-kb. 2 dl szójaszósz
-kevés cukor, kb. 2 evőkanálnyi, vagy méz...ki, mit szeret
-kb. 2 dl halszósz (ami a mi orrunknak nagyon büdös, de kell bele! :)
-1 csészényi piros csilipaprika pehely (1500 SHU erősségű, tehát nem erős)
-2 ek speciális koreai csilipaszta (ha ez nincs, valamilyen csípős chili szósz)
-rizslisztből és kevés vízből rántás/sűrítés (opcionális, a frissnél simán kihagyható)

A történet onnan indult, hogy egy ideje nézek pár
koreai csatornát, ahol szinte nincs olyan főétel,
amihez nem ezt eszik savanyúság gyanánt. Aztán
addig néztem ezeket a videókat, amíg rá nem vettem
magam az elkészítésre.
Viszont azt is írtam már, hogy felénk nem lehet még
nagy boltokban sem sűrűn beszerezni különleges
dolgokat, így ennél még abból gazdálkodtam,
amim itthon volt.

Szóval, a recept egy próba volt, ami annyira jól sikerült,
hogy fogok még készíteni máskor is, csak mert
nem volt speciális csilipasztám és enyhén
csípős, durvábbra őrölt csiliporom, ami az egésznek
a csodás, szép színét adja. Az enyém kis fakóka lett.
Fakó, de finom. 😀 

Továbbá olyan függőséget okoz (mármint azoknál,
akik kisnyúlnak, vagy kiskecskének születtek és
mindezek tetejébe még savanyúságfüggők is),
hogy ki sem tudtam várni a 2 hét érlelési időt,
minden nap rájártam, aztán a Királylány is és
egyszer csak már nem volt semmi a tálban. 😀

 Ott tartok most, hogy eltelt 2 hónap az első adag
elkészítése óta (a bejegyzés megírásának elkezdése
óta szintén 😩 😀) és a kezdeti izgalmat felváltotta
a szinte rutinszerű kimchi készítés, ugyanis kétheti
rendszerességgel készítek kisebb adagokat, sőt, bátor
voltam és sima fejes káposztából készítem azóta a
legtöbbször, ami hangyányit közelebb is áll a szívünkhöz.
 
Sőt, ha lesz majd újhagyma, abból IS fogok készíteni
és ott fog várakozni ránk az is a hűtőben.
 
Szóval függőséget okoz, nem vicceltem.😀
 
És akkor az elkészítése (minél többször készül, annál
gyorsabb megy):
a retket, répát meghámozom és vékony Julienne-re 
gyalulom, az újhagymát szintén megtisztítom, azt
pedig nagyjából négyfelé vágom hosszában, majd
kb. 5 cm hosszúságúra (a répát és a retket is ennyire),
a fokhagymát pucolom és átnyomom.
Ezekhez keverem hozzá a fűszereket és hagyom állni
annyi időre, amíg a káposztával bíbelődök.

Ha kínai kelből készítem, akkor a káposzta végét
levágom, majd a torzsánál bevágom először félbe,
majd azt is félbe és szétszakítom (szebb lesz, mintha
késsel vágnám végig).

Nagy tálba kezdem a műveletet-mindegyik negyed
káposzta mindegyik levelét halványan megsózom,
majd állni hagyom, amíg teljesen összeesik és levet
enged,
VAGY
a fél kilogramm sót feloldom egy nagyon nagy tál
vízben, ebbe pakolom bele a negyedelt káposztát
és hagyom így legalább 1-2 órára...így ki sem kell
mosni.

Ha ez megvan, akkor vízben alaposan kimosom
(különben ehetetlenül sós lenne) és hagyom teljesen
lecsepegni.
 Miután idáig eljutottam, elkezdem a zöldséges
fűszerkeverékkel bekenni úgy, hogy szintén minden
levélre jusson a kencéből, a bekent negyedeket jól
záródó üvegedénybe pakolom (ezt nem fogja megfogni
a paprika) és mivel nálunk -mint írtam- nincs ideje
fermentálódni😀, megy is az egész a hűtőbe.
És akkor jöjjön a kupi, csak hogy ilyen kép is
legyen fent:
Ja, a kesztyű rajtam ilyenkor nem úri nyavalya,
muszáj felvenni, különben napokig súrolhatnám
a kezem! 😀
Mennek a hűtőbe.

Még ez is az első gyártmány volt.

 Innentől kezdve csak a rájárás van és
az újra és újra készítés.😍

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése