Csont nélkül...csak egyszerűen: november 2014

2014. november 30., vasárnap

Párolt fehérkáposzta

...hurkához, kolbászhoz, sült szárnyashoz, egyben-sültekhez...

A káposzta egyszerűen csodálatos zöldség!
(Nálam melyik nem az?! :)

Egészséges (rendkívül sok vitamint tartalmaz),

finom, rengeteg féle módom el lehet készíteni,

nagyon gyorsan készen is van

és nem utolsó sorban kifejezetten pénztárcabarát!

Nálunk általában hurka-kolbász kombóhoz

szokott készülni, Apósom még az egyben

sült, töltött karajhoz is készíti.

Ami kis koromban a dilemmát okozta, az

az egész kömény elmaradhatatlan mivoltát

jelentette; aztán egyszer csak ~~nagy lettem~~ felnőttem

és felrúgva az íratlan szabályt, őrölt köménnyel kezdtem

készíteni-azóta rajongok is érte, rendesen! :)))

Konkrét mennyiséget semmihez nem írok

(ehhez nem igazán lehet),

mindenki a saját ízlése szerint készítse! :)

Hozzávalók:

-fehér édes(fejes)káposzta

-olaj

-cukor (nálam kb. annyi ek, amennyi ecet lesz majd)

-só

-darált bors

-durvára őrölt kömény (nálam viszonylag sok)

-ecet, 15 %-os (egy nagy fejhez 2-3 ek elég)

Ehhez a káposztát mindig kockára vágom
(nem kell integrálni! :)

-a fejet először ketté-, majd 2-3 cm-es szeletekre-,

végül kockára vágom; a torzsát megeszem. :)

Ahogy vágom és teszem a fazékba, úgy sózom,

majd amikor már félig megpuhult, cukrozom,

fűszerezem, ecetezem és készre párolom.

(És ugye mondanom sem kell, hogy magában
is képes lennék az egészet megenni! :)))

A karácsony a szeretet és
ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár-jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé-szabad
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától.

Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg,
ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik
az a mélységes türelem, amely szépségében
és jelentésében semmivel se kevesebb annál,
amire vár.

Pilinszky János

Advent

Advent (ádvent, Úrjövet)

a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét)

megelőző negyedik vasárnaptól

(görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól),

karácsonyig számított időszak.

A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik

és vízkeresztig (január 6-ig) tart.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti:

a keresztény egyházi év kezdetét,

a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen

az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”.

A latin „adventus Domini” kifejezésből származik,
ami annyit tesz:

„az Úr eljövetele”.

A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.

Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern

német evangélikus lelkész készítette el:
egy felfüggesztett szekérkeréken

23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap

eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból
készített kör alakú koszorú,

melyet négy gyertyával díszítenek.

A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve

a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín.

A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este)
gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.

A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja
a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban,
a várakozónak ad karácsonykor.

Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre
ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat:
hit, remény, szeretet, öröm.

A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy
személyre vagy közösségre is utalnak:

-Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte
meg Isten a megváltást (hit);
-a zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük
származik a Messiás (remény);
-Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét és

készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
-Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm–rózsaszín gyertya).

Forrás:Wikipédia

2014. november 29., szombat

Csirkecsorba

...vagy erdélyi csorba.

Mert hát ismét ettünk valahol, valamiket! :)

Történt ugyanis, hogy a ház Urával leléptünk pár napra itthonról:

kevéske wellness, experience, gastronomy

-kellett, jó volt és ráadásképpen még ötletek is gyűltek a hét alatt,

itt van az egyik! :)

Hozzávalók:

-1 kg csirkehús (most mellfilé)

-2 db közepes méretű vöröshagyma

-4 db sárgarépa

-2 db petrezselyemgyökér

-1 kis méretű zellergumó

-1 db paprika és

-1 db paradicsom (egészben, csak az ízük miatt)

-negyed fej édeskáposzta

-2 db nagy méretű krumpli (1 db egészben hagyva)

-1 csészényi zöldborsó (a fagyasztott is teljesen kiváló)

-olaj

-só

-darált bors

-késhegynyi (és tényleg nem több) csemege paprika

-ételízesítő (csak a kávémba nem :)))

-tárkony

-fűszeres tokaji tárkonyos borecet

A vöröshagymát apróra vágom, kevés olajon üvegesre

dinsztelem, erre dobom a harapható méretűre vágott

csirkehúst, ezt fehéredésig sütöm.

A répát, zöldséget, karalábét, zellergumót

(karikára-, kockára vágva), egész krumplit
(vagy félbe vágva) a húshoz adom, ezzel is

sütöm egy kicsit, fűszerezem, felöntöm annyi vízzel,

amennyi ellepi és jó félig főzöm az egészet.

Ezután kerül bele a kis kockára vágott krumpli,

a zöldborsó és a szintén kockára vágott káposzta

-mert bár sem a csirkehúsnak, sem a zöldségeknek

nem kellene sokat főni, de ezeket a fajta leveseket

sokkal jobban szeretem/szeretjük úgy (tartalmasabb is lesz),

ha nagyon kis tűzön, akár egy órát is fődögél.

Nagyjából ilyenkor ízesítem be rendesen

és öntöm fel annyi vízzel, amennyi levest szeretnék

(hígabbra, sűrűbbre lehet hagyni).

Magát a sűrítést (ha sűrűbb a leves, el is lehet hagyni,

vagy hogy ne kelljen bele -akár- tészta)

az 1 db egészben főtt, majd áttört krumpli fogja adni!

A legvégén, amikor a gázt kikapcsoltam a leves

alatt, hozzákeverek egy-két evőkanál

fűszeres tokaji tárkonyos borecetet

-nem kell sok bele

(természetesen citromlével is lehet savanyítani)!

2014. november 23., vasárnap

Fernet Stock citrus

Akkor most jöjjön a kedvenccé avanzsált

Fernet Stock citrus

-vagyis az abból készült koktél! :)))

Hogy mi is a Fernet Stock?

A Csehek egyik nagyszerű itala,

de mind náluk, mind Szlovákiában

(és most már nálunk is)

nagy népszerűségnek örvendő,

14 gyógynövényből előállított,

változó alkoholtartalmú, keserű likőr.

Természetesen önmagában is finom,

de kicsit tuningolva, még egy árnyalattal

nőiesebb italt varázsolhatunk belőle! :)

Hozzávalók:
-5 cl Fernet Stock citrus likőr
-2 dl tonik
-jég (most ezt elhagytam)

Eredeti felállásban egy 2,5 dl-es

long drink poharat félig

töltünk jéggel, erre öntjük a keserű likőrt,

majd az egészet felöntjük tonikkal

-kicsit átkeverjük.

Nagyon finom! :)

(Stevo, szia! :)))

:)))

2014. november 16., vasárnap

A francia lecsó

Nevezhetném a kicsikét eredeti nevén is

-Ratatouille-nak-, de mivel az én főztöm

biztosan nem az autentikus változat, maradok

a fenti elnevezésnél.

Egyébként is, ez most egy "kopír" (hogy a

Királylányt idézzem :), mégpedig azért, mert

péntek este megint ettünk valahol, valamit,

(a ház Urát ünnepeltük, világrajövetele alkalmából :)))

amit itthon feltétlenül meg kellett próbálnom

reprodukálni! :)

Ez a fajta lecsó, a főétel alapját képezte, ami

nem volt más, mint

pikáns csirkemell szalagok zöldségágyon,

fetával és ráadásul egyenesen a kemencéből!

Annyira elképesztően finom volt, hogy a saját

sültemet félig ettem csak meg és közöltem a
Gyerekkel, hogy igazságosan osztozzon

meg velem a tányérja tartalmán!

(Csak mert ezt Ő kérte-mindig tudja, mit rendeljen! :)))

A recept nem teljes

(hiányzik a hús és a feta mellőle-majd pótolom :),

de mivel 30 kg káposztát ismét sikerült

elpakolnom télre, remélem, most felmentést kapok! :)))

Hozzávalók:
-2 db padlizsán
-2 db cukkini
-9 db (közepes méretű) paradicsom
-3 (közepes) fej vöröshagyma
-6 gerezd fokhagyma
-12 db (inkább kis méretű) lilahagyma
-bazsalikom
-kakukkfű
-só
-darált bors
-olaj
-chili pehely
(Ha nagyon leveses lenne, pici étkezési keményítőt adhatunk hozzá!)

Az elkészítési mód szinte azonos (volt nálam :) a lecsóéval:

a vöröshagymát félbevágom, vékonyan felszeletelem, ezt

olajon puhára dinsztelem (a fokhagymával együtt)

-a fűszernövényeket a végén hozzádobom.

Közben a zöldségeket is felvágom-a hagymát félbe, vagy négyfelé,

a paradicsomot szintén négybe,

a cukkinit karikára, a padlizsánt félbe, majd viszonylag

vékony szeletekre.

Mindent egyszerre tettem a lábasba

(tudom, hogy nem ez a módja), ízesítettem és fedő alatt

(párszor, óvatosan átkavarva) roppanósra főztem.

Hozzá most héjában főzött, félbevágott és megsütött

krumpli volt.

Ui.: és akkor milyen boldog tudnék lenni, ha annak a bizonyos étteremnek valamelyik Bennfentese egyszer csak /megjegyzésben/ elküldené a pontos receptet! :)))