Az utolsó nagybányai Művész

Január 22, 1989 óta a magyar kultúra napja.

Ebből az alkalomból egy tárlaton vettünk részt,

"az utolsó nagybányai művész"

(Korkos Jenő festőművész szavaival)

emlék-kiállításán.

A tárlatot jó barátunk, Kiss Árpád nyitotta meg,

nagyon szívhez szóló szavakkal

-az Ő gondolatait teszem közzé!

Nagy József 1922. május 23-án született
a Borsod megyei Emődön,

ötödik, legkisebb gyermekként.

Édesapja Emőd község bírója volt,

Édesanyja háziasszony, a szó legnemesebb értelmében.

Jó tanuló volt, de a vasúthoz szánták, mert élni akkor
-biztosan- abból lehetett.

Korán kitűnt tehetségével és egy kedves tanár
(Szalai Ádám) hatására

(és a szülők beleegyezésével!)

mégis az egri Érseki Tanítóképző diákja lett

-itt kántortanítói oklevelet kapott;

1944-ben jegyzői képesítést is szerez.

1946-ban házasságot köt, két gyermekük születik.

1952-ben felvételt nyer az egri Tanárképző Főiskolára

(itt Adler Miklós, Bíró Lajos és Blaskó János festőművészek
tanítják, a nagybányai festőiskola hagyományai ápolva);

ígéretes diák, kiemelkedő tehetség,

felkérik, hogy tanítson a főiskolán-Ő szerényen visszautasítja!

Látva tehetségét, kortársa, Korkos Jenő festőművész

az utolsó nagybányai művésznek nevezi.

33 éves korában az arnóti általános iskola igazgatójának nevezik ki

-nyugdíjba vonulásáig látta el feladatát.

Életének több, mint a felét élte le Arnóton, a szó szoros értelmében;

a falu és az ott élő emberek iránti tiszteletből

vette fel az arnóti művésznevet!

Festményeinek száma több ezerre tehető,
(megbecsülni sem tudjuk)
amik magántulajdonban,
magángyűjteményekben vannak,
a világ számos pontján!

Termékeny művész volt, bárhol, bármivel és bármire képes volt festeni,
(papír, vászon, lepedő, farost...iskolai falitábla :)))
alapos ismerője volt a legkülönbözőbb technikai eljárásoknak
és művészi kifejezésmódoknak.

Biztos ecsetkezeléssel, összefogott és a
lényegre koncentráló színekkel ragadja meg a
valóság szín- és formagazdagságát.

Stílusa a közérthető realitáson alapszik
-nem utánozza a divatos stílusirányzatokat,
mondanivalójához választja a legmegfelelőbb kifejezésmódot.

Nagy szeretettel foglalkozik a szorgalmasan dolgozó,
békében élő ember hétköznapjaival
(a hétköznapi emberekkel).

Érdeklődési köréhez tartozik még az Alföld tanyavilága,
(az én legnagyobb kedvenceim!)

a Bükk szépséges hegyvonulatai,
(ahol fáradalmait is sok éven át pihente ki)
az erdei tisztások, nyírfás ligetek,
a Zemplén lankás dombjai, a csörgedező
hegyi patakok;

a csendéletek,

 na és a Balaton!

(Volt szerencsém látni festés közben
-kevés embernek engedett betekintést
ebbe az intim szférájába!!!)

Évtizedeken át dolgozott a gyulai Marsovszky Endre
Művésztelepen, ahol a nyaranta ott töltött néhány hét
feltöltötte és megsokszorozta alkotókedvét.

Manapság gyakran sorolják be a művészeket
"iskolákba", "izmusokba";
a Művész 2004. április 2-án bekövetkezett haláláig
erre nem volt szüksége
-levetette mesterei hatását, egyénit alkotva a
tisztesség és humánum talaján.
Alkotásaiban az ember és a természet örök és
elválaszthatatlan kapcsolatát kívánta bemutatni.

És hogy ki is volt ez
"az utolsó nagybányai művész"?

arnóti Nagy József
az Apósom édesapja,

a Férjem nagyapja,
a GYERMEKÜNK DÉDAPJA!

Hála a sorsnak, nagyon sok közös emlékkel,
rengeteg együtt töltött órával,
szeretetteljes, őszinte, "nagyapai" kapcsolattal
és nem utolsó sorban, dédnagyapai "örömkönnyekkel"
megélt időszakot tölthettem, tölthettünk a társaságában! :)
Hála és köszönet Nagyapa minden pillanatért,
amit a társaságodban megélhettem! 

"A kultúra nem rombol, hanem alkot.

Építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat,

ismereteket.

A kultúra önismeretre serkent, megbékélésre int,

útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni

az ember alkotta szépségek erdejében."

A festmények magántulajdonokat képeznek és a
teljesség igénye (lehetősége) nélkül kerülnek megosztásra
-ráadásul az én amatőr módomon! :)

A tárlat megtekinthető az alsózsolcai Közösségi Ház galériáján,

2014.január 24-február 6-ig.

Guacamole, avokádókrém

A guacamole azték eredetű, avokádóból készült pikáns étel.

A mexikói konyha mindennapos fogása,

de egész Amerikában és a világ több részén is kedvelik.

Az étel neve az azték náhuatl nyelvjárásból származik.

Az „ahuacamolli” összetett szó az „ahuacatl” (avokádó)

és „molli” (mártás) tagokból alakult ki.

Azt a változatát, mely teljesen krémes,

nincsenek benne gyümölcsdarabok, aguamolének is nevezik.

Mexikóban a pépet mártásként vagy salátának használják,

legtöbbször a panqueque (palacsinta) vagy a tortilla (kukoricalepény)

darabjaival mártogatva fogyasztják.
Egy másik változatban tejjel, tejszínnel, vagy vízzel hígítva húsok

és köretek mellé mártásként tálalják.

Hozzávalók:

-4 db érett avokádóhoz

-1 egész lime-, vagy citrom leve

-1 fej fehér-, lila-, vagy sonka hagyma, nagyon apróra vágva

-só (ha van, füstölt só...mennyország :)
-frissen őrölt bors

-őrölt Cayenne bors, vagy füstölt, csípős paprika

-1 nagyobb gerezd fokhagyma

-1 csokor koriander (opcionális-főleg, ha nem jutunk hozzá frisshez :), vagy
-1 csokor petrezselyem (de ez is csak akkor, ha friss)

Nagy a fennforgás! :)

Az avokádót ehhez soha nem teszem robotgépbe,

mert sokkal jobban szeretjük, ha inkább darabosabb

a mártogatósunk!

Tehát a héjból kanállal kiszedem a gyümölcs-húst,

(vaj puha, úgyhogy könnyen jön)

krumplinyomóval megtöröm kicsit,

a nagyon apróra vágott hagymát és az átnyomott

fokhagymát rászórom, besózom és várok

egy keveset, míg a só megenyhíti kicsit a hagymákat.

Ráfacsarom a lime levét, borsot darálok rá,

megszórom Cayenne borssal,

alaposan összeforgatom az egészet és

megy egy kicsit pihenni a hűvösre.

Mint fent már írtam, petrezselymet, vagy

koriandert csak akkor teszek bele, ha

sikerül frisshez hozzájutni, ehhez nem szabad

szárított változatokat használni!

 Paradicsomot (esetlegesen és azt is leginkább nyáron)

csak tálalásnál kínálok mellé!

Még egy javaslat, jó tanács, segítség:

ha nem sikerül érett avokádót vennünk, akkor

sem kell kétségbe esni, vegyük meg zölden

és vegyünk mellé rögtön egy banánt is;

ezeket egy papírzacskóba tesszük,

majd 2 nap múlva (a konyhában tartva)

ki is szedhetjük a tökéletesen beérett avokádókat!

Ennyi!

Jól behűtve, pirítóssal fogyasztjuk.

Öt perces fánk 2.

Ugyanis van már fent egy hasonló a blogon,

de mivel elvileg farsangi időszak lenne/volna/van,

(és tavaly is megosztottam minden héten egy fánk receptet)

igen lassan, de elkezdem a sütögetést!

Igen lassan! :)))

 Amik most a tálba kerültek (dupla adag):
-4 dl áfonyás joghurt
-2 egész tojás
-só
-4 ek. vaníliás cukor
-20 púpos ek. sütemény liszt
-2 kk. sütőpor
-fél citrom reszelt héja
-1 mandarin leve
-20-25 dkg (összesen) csokoládé, aszalt vörös áfonya, nagyobb darabokra tört dió

Két teáskanál segítségével adagolom a forró olajba,

majd ha megsültek, porcukorba forgatom és

kékszőlő dzsemmel kínálom.

A dupla adag ellenére sem tartott

két napnál tovább! :)

Pecsenyeszaft sült húsokhoz

A történet onnan indult, hogy hétvégén részt vettem

egy erősen felnőtt korban lévő osztálytalálkozón. :D

Ezzel még nem is lett volna semmi, de a Lányok 

Vénasszonyok kitalálták, hogy ott is kell aludnunk,

mert ennyi év távlatot nem lehet röpke egy éjszaka

alatt megkibeszélni! :)))

Én meg, mint jó kislány (a legfiatalabb lévén köztük :))),

bevállaltam a reggelit,

a rusztikus húspástétomot,

 sült paprika-salátával.

Csakhogy most nem ők a főszereplők,

hanem ami abból a két sült csirkéből maradt! :)

Ha azt vesszük, semmi nem is ment a kukába,

csak mert a történet legvége meg Cica előtt landolt

-mármint a csontok! :)

Tehát két jó vágású csirkét -befűszerezve-

elhelyeztem a 180 fokos sütőben és

kb. egy óra alatt megsütöttem őket,

majd miután egy kicsit hűltek,

(mert csak nincs azbesztből a kezem :)

lecincáltam a húst a csontokról.

A tepsiben maradt pecsenyelébe

(amiben a húsok sültek)

beledaraboltam 4 nagyobb sárgarépát,

2 petrezselyem gyökeret,

2 nagyobb fej vöröshagymát,

vagy 4-5 gerezd fokhagymát

majd a csontokkal, 2 babérlevéllel,

pár szál zeller levéllel

és még vagy 1,5 liter vízzel

együtt főni tettem az egészet a gázra.

Miután a zöldségek megfőttek, krumplinyomóval

szétnyomtam nagyjából mindent a tepsiben

és sűrű szűrőn át is passzíroztam a levet.

Újra tűzre téve ízesítettem még rajta

és hideg vízben elkevert étkezési keményítővel

beállítottam a sűrűségét is.

Kétszer 6 dl lett a végeredmény,

ami szépen elcsomagolva került a fagyasztóba,

 

így ha legközelebb sült hús kerül az asztalra,

csak fel kell melegíteni és lehet öntözgetni

nyakra-főre a sültet a tányérunkon! :)))

 

Töltelékkel göngyölt karaj

Hozzávalók:
-20 szelet karajhoz
-só
-darált bors
-6 zsemléről TÖLTELÉK
-pár szelet házi, füstölt szalonna
-pici víz a sütéshez, majd a tepsibe

A recept annyira egyszerű, hogy még egy gyerek is simán elkészítheti

(és milyen nagyon képesek elrontani bizonyos menzákon...borzalom);

egy a lényeg, nem kell szerte és szét sütni, fél óra és egy kis pihenő, slussz!

A karajt általában egyben veszem meg, majd alapos mosás után
felszeletelem, klopfolom, sózom, borsozom
és állni hagyom, míg a töltelék elkészül.

A klopfolásnak eme módját ugye nem kell senkinek bemutatni?

Két "nájlon zacsi" között zajlik a művelet,

így egyrészt nem kell a fél konyhát utána cafattalanítani,

másrészt a klopfoló tiszta marad

-gazdaságos megoldás, minden tekintetben! :)

A töltelék is egy nagyon egyszerű (de annál nagyszerűbb :) dolog:
-6 zsemléhez-vízbe áztatva, kinyomkodva
-6 egész tojás
-pár szelet házi, füstölt szalonna-kis kockára vágva, kisütve (ez opcionális)
-2 nagyobb fej vöröshagyma-apróra vágva, a (szalonna) zsíron megdinsztelve
-1 csokor petrezselyem
-só, bors, ételízesítő

A töltelék elkészítése egyébként

itt elolvasható.

A karaj szeletekre egy-egy kanál tölteléket pakolok,

felgöngyölöm és tepsiben szorosan egymás mellé rakom.

A tetejére pár szelet szalonnát vágok, alá pedig

egy pici vizet (vagy ha van, húslevest) öntök;

előmelegített sütőben, légkeveréssel,

180 fokon 30-35 percig sütöm.

10 perc pihenő és lehet tálalni:

tejszínes, szerecsendiós, fehér borsos

krumplipürével és káposztasalátával.