Az utolsó nagybányai Művész

Január 22, 1989 óta a magyar kultúra napja.

Ebből az alkalomból egy tárlaton vettünk részt,

"az utolsó nagybányai művész"

(Korkos Jenő festőművész szavaival)

emlék-kiállításán.

A tárlatot jó barátunk, Kiss Árpád nyitotta meg,

nagyon szívhez szóló szavakkal

-az Ő gondolatait teszem közzé!

Nagy József 1922. május 23-án született
a Borsod megyei Emődön,

ötödik, legkisebb gyermekként.

Édesapja Emőd község bírója volt,

Édesanyja háziasszony, a szó legnemesebb értelmében.

Jó tanuló volt, de a vasúthoz szánták, mert élni akkor
-biztosan- abból lehetett.

Korán kitűnt tehetségével és egy kedves tanár
(Szalai Ádám) hatására

(és a szülők beleegyezésével!)

mégis az egri Érseki Tanítóképző diákja lett

-itt kántortanítói oklevelet kapott;

1944-ben jegyzői képesítést is szerez.

1946-ban házasságot köt, két gyermekük születik.

1952-ben felvételt nyer az egri Tanárképző Főiskolára

(itt Adler Miklós, Bíró Lajos és Blaskó János festőművészek
tanítják, a nagybányai festőiskola hagyományai ápolva);

ígéretes diák, kiemelkedő tehetség,

felkérik, hogy tanítson a főiskolán-Ő szerényen visszautasítja!

Látva tehetségét, kortársa, Korkos Jenő festőművész

az utolsó nagybányai művésznek nevezi.

33 éves korában az arnóti általános iskola igazgatójának nevezik ki

-nyugdíjba vonulásáig látta el feladatát.

Életének több, mint a felét élte le Arnóton, a szó szoros értelmében;

a falu és az ott élő emberek iránti tiszteletből

vette fel az arnóti művésznevet!

Festményeinek száma több ezerre tehető,
(megbecsülni sem tudjuk)
amik magántulajdonban,
magángyűjteményekben vannak,
a világ számos pontján!

Termékeny művész volt, bárhol, bármivel és bármire képes volt festeni,
(papír, vászon, lepedő, farost...iskolai falitábla :)))
alapos ismerője volt a legkülönbözőbb technikai eljárásoknak
és művészi kifejezésmódoknak.

Biztos ecsetkezeléssel, összefogott és a
lényegre koncentráló színekkel ragadja meg a
valóság szín- és formagazdagságát.

Stílusa a közérthető realitáson alapszik
-nem utánozza a divatos stílusirányzatokat,
mondanivalójához választja a legmegfelelőbb kifejezésmódot.

Nagy szeretettel foglalkozik a szorgalmasan dolgozó,
békében élő ember hétköznapjaival
(a hétköznapi emberekkel).

Érdeklődési köréhez tartozik még az Alföld tanyavilága,
(az én legnagyobb kedvenceim!)

a Bükk szépséges hegyvonulatai,
(ahol fáradalmait is sok éven át pihente ki)
az erdei tisztások, nyírfás ligetek,
a Zemplén lankás dombjai, a csörgedező
hegyi patakok;

a csendéletek,

 na és a Balaton!

(Volt szerencsém látni festés közben
-kevés embernek engedett betekintést
ebbe az intim szférájába!!!)

Évtizedeken át dolgozott a gyulai Marsovszky Endre
Művésztelepen, ahol a nyaranta ott töltött néhány hét
feltöltötte és megsokszorozta alkotókedvét.

Manapság gyakran sorolják be a művészeket
"iskolákba", "izmusokba";
a Művész 2004. április 2-án bekövetkezett haláláig
erre nem volt szüksége
-levetette mesterei hatását, egyénit alkotva a
tisztesség és humánum talaján.
Alkotásaiban az ember és a természet örök és
elválaszthatatlan kapcsolatát kívánta bemutatni.

És hogy ki is volt ez
"az utolsó nagybányai művész"?

arnóti Nagy József
az Apósom édesapja,

a Férjem nagyapja,
a GYERMEKÜNK DÉDAPJA!

Hála a sorsnak, nagyon sok közös emlékkel,
rengeteg együtt töltött órával,
szeretetteljes, őszinte, "nagyapai" kapcsolattal
és nem utolsó sorban, dédnagyapai "örömkönnyekkel"
megélt időszakot tölthettem, tölthettünk a társaságában! :)
Hála és köszönet Nagyapa minden pillanatért,
amit a társaságodban megélhettem! 

"A kultúra nem rombol, hanem alkot.

Építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat,

ismereteket.

A kultúra önismeretre serkent, megbékélésre int,

útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni

az ember alkotta szépségek erdejében."

A festmények magántulajdonokat képeznek és a
teljesség igénye (lehetősége) nélkül kerülnek megosztásra
-ráadásul az én amatőr módomon! :)

A tárlat megtekinthető az alsózsolcai Közösségi Ház galériáján,

2014.január 24-február 6-ig.