Szeder, tüskétlen szeder..az ősidők gyümölcse

A legrégebben -az emberiség történelmének kezdetein is-

gyűjtött gyümölcsök közé tartozik, hiszen ősidők óta

ismert gyümölcstermő vadnövénye a mezőknek, ligeteknek.
 

Maradványait -egy sor más élelmet szolgáltató növényével együtt-

megtalálták a svájci cölöpépítményekben

-az ott lakók étlapjának 25 gyümölcse között

a szeder is rendszeresen szerepelt!

A szeder termelése csak a tüskétlen fajták

megjelenésével került előtérbe.

Az első tüskementes fajta létrehozása 1938-ra tehető

és Angliában nemesítették.

Magas a foszfor- és a vastartalma; fehérjét, zsírt, szénhidrátot,

szerves sót és rostot tartalmaz.

A termése C-vitaminban gazdag, ezért nyers fogyasztása

(gyümölcssalátákba, cukrozva, de cukor nélkül is)

kellemes, üdítő hatású.

Hűtve is nagyon finom!

Alkalmas még süteményekbe, gyümölcstortákba,

lekvár és zselé, de szörp és gyümölcsbor készítésére is.

Csak az éretteket érdemes leszedni, mert nem utóérő gyümölcs.

Szárított levelét gyógyteaként használják.

Ha a megmosott szedret leöntjük mézzel és tejszínnel,

botmixerrel kellemes italt készíthetünk belőle.*

Nálunk pedig (az első ijedelmek után),
egy pár napja terem, nem is keveset
(hála annak a csöpp esőnek, ami a napokban hullott! :)
 

És hogy mihez is lehet felhasználni a piskótán kívül?

PÉLDÁUL A SZEDRES PALACSINTÁHOZ!