Szóval főzni enni muszáj, még akkor is,
ha a kinti hőmérő majd' 40 fokot mutat
és nagyjából annyi is az az idő, amit
a konyhában -főzés címszó alatt- képes
vagyok eltölteni, amíg a leves elkészül.
Hozzávalók:
-0,5 liter a kovászos uborka levéből
-0,5 liter zöldségleves (kell, hogy lágyabb íze legyen a levesnek)
-0,5 liter tejföl, vagy joghurt
(bármelyiket is használjuk, jó minőségű legyen)
-1 ek szárított menta (nem volt itthon friss-mea culpa :)
-5 nagy méretű kovászos uborka-az alaplébe
-5 további darab, kis kockára-a tálaláshoz
-5 gerezd fokhagyma, az uborka levéből (ha friss kerül bele, elég 2 gerezd is)
+jó féle olívaolaj és pirítós kenyér
A leves elkészítése borzasztóan bonyolult:
a folyékony és szilárd hozzávalókat tálba öntöm,
a botmixert rájuk engedem, majd az egészet
egy nem túl sűrű szűrőn átszűröm;
a kis kockára vágott uborkával, olíva olajjal
és pirítóssal tálalom.
Tálalás előtt feltétlenül tegyük egy éjszakára
(vagy egy nappalra :) hűtőbe, úgy az igazi!
Bea asszonynak innen üzenem, hogy a
fent szereplő tányért még egyszer
nagyon köszönöm,
a Séf Úrnak pedig, hogy fotózáshoz
fel is használtam!
Azt tudtátok -e, hogy ez a fajta leves egyáltalán
nem új keletű, nem valami úri nyavalya, ugyanis
a 18. század végén Simai Kristóf piarista szerzetes
Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvének
egyik étele az uborkaleves, vagy cibere: "Szűrd le a
kovásszal savanyított uborka levét, verd fel egy kis
tiszta liszttel és egy tojásnak a sárgájával, de előbb
az uborkalevet forrald fel, és úgy habard fel liszttel
és tojással, ezután ismét forrald fel, piríts kenyeret,
aprítsd kockákra, ad fel, jó savanyú leves."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése