2016. március 15., kedd

Rozmaring, antosfű

A rozmaring az árvacsalánfélék családjába tartozó
Rosmarinus nemzetség növényfaja, fűszer- és gyógynövény.
Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt.
A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld
bokor leveleiből kapjuk.

A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is
ismert és kedvelt fűszer volt,
a kolostor kertekben pedig már hivatalos gyógynövényként szerepelt
-a középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt. 
Európa északi részén azonban -főleg az Alpoktól északra-
még a középkorban sem nagyon volt ismert, mivel,
mint mediterrán növény, északon,
az Alpok vonalán túl nem élte át a telet.
A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Magyarországon a 17. századtól terjedt el jobban,
kedveltsége a 18. századra már hanyatlásnak indult.

Használják mártások-, vadhúsok-, pácok-, szárnyas sültek-,
zsíros húsételek-, gomba- és halételek fűszerezésére,
valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával 
és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek,
vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok) ízesítésére, illatosítására.
Főleg a mediterrán konyhára, azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák.
Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni.
Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Frissen, vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.

Forrázatát ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó,
de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják.
Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek
(gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
Antioxidáns hatását egérkísérletek során sikerült bizonyítani.
Kísérletileg igazolt, hogy belélegzett illóolaja élénkítő hatású,
kivonata jól hat cukorbetegség és magas vérzsírszint esetén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése