2016. március 15., kedd

Rozmaring, antosfű

A rozmaring az árvacsalánfélék családjába tartozó
Rosmarinus nemzetség növényfaja-fűszer- és gyógynövény.
Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt.
A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld
bokor leveleiből kapjuk.

A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is
ismert és kedvelt fűszer volt,
a kolostor kertekben pedig már hivatalos gyógynövényként szerepelt
-a középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt. 
Európa északi részén azonban -főleg az Alpoktól északra-
még a középkorban sem nagyon volt ismert, mivel
mint mediterrán növény, északon, az Alpok vonalán túl
nem élte át a telet.
A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Magyarországon a 17. századtól terjedt el jobban,
kedveltsége a 18. századra már hanyatlásnak indult.

Használják mártások-, vadhúsok-, pácok-, szárnyas sültek-,
zsíros húsételek-, gomba- és halételek fűszerezésére,
valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával 
és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített
ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok) ízesítésére,
illatosítására.
Főleg a mediterrán konyhára, azon belül a francia és olasz
ételekre jellemző.
Morzsolva, vagy vágva forgalmazzák.
Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni,
vagy szintén alaposan elcsomagolva, mélyhűtőben.
Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan
szabad adagolni!
Frissen, vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.

Forrázatát ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó,
de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják.
Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek
(gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
Antioxidáns hatását egérkísérletek során sikerült bizonyítani.
Kísérletileg igazolt, hogy belélegzett illóolaja élénkítő hatású,
kivonata jól hat cukorbetegség és magas vérzsírszint esetén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése