2014. május 4., vasárnap

Anyá(in)k napjára :)


"Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk
őket, meleg a nyakuk meg a válluk,
ahová a fejünket fúrjuk és jó szaguk van.
Az anyák mindig velünk foglalatoskodnak,
állandóan rajtunk tartják a szemüket
és ettől láthatóan boldogok.
Boldogok!
A szemük színe olyan, mintha az ég be volna
borulva, de mégis ragyogna a Nap.
Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a
szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan
és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk,
mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre.
Enni adnak, inni adnak, puszit adnak....
Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén
és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket
a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön
és így ébredünk.
Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket,
az ő arcuk tölti be az egész látható teret.
A világot!
Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük
(a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek.
Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni
és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk
és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve
kémlelnek minket...
mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán,
aranylón, mintha angyalhangot hallanánk,
valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva,
igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket,
az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre
az anyák is rebbennek, elrebbennek,
vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk,
árnyékos vidék és amely igazán sosem érdekelt
bennünket, halljuk a nevünket az égből."
(Esterházy Péter)
A három legfontosabb Hölgynek! :)
Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.
(Isaac Babel)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése