a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap,
sugárnyalábja felhőkben megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodrozódó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
(Ágh Tihamér: Adventkor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése