Az ádventi várakozás lényege szerint:
várakozás arra, Aki van;
ahogy a
szeretet misztériuma sem egyéb,
mint vágyakozás az után, Aki van, Aki a Miénk.
"A tűz él. Aki a tüzet figyeli, sosem unatkozik. Az a háziasszony, aki a tüzet szítja, sohasem unja el magát. A tűzhely mellett töltött órákat nem érzi afféle üresjáratnak, mint azok, akik bekapcsolják a villanyszerkentyűt, aztán csak álldogálnak tétlenül. És ha a tűz szítását rábízhatja a csuklójára, a lengő tollak ritmusára még azt is végiggondolhatja, miként igazítsa a családfő ügyeit és dolgait."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése