Az őzlábgomba leginkább rántva,vagy sütve, levesnek,
de más gombás ételnek egyaránt jó.
Fiatalon egyike a legjobb csemegegombáknak,
eléggé állóképes és ritkán
kukacos.
Kirántva a gombakalapok halhúsra emlékeztető ízűek.
Tönkje rostos, rágós, ezért azt
megdarálva, vagy szárítva használjuk fel!
Gombafesztiválon jártunk október 6-án, Bükkszentkereszten.
Sajnálatos tény, hogy mivel rekord szárazság van az idén,
még az erdőkben is nagyon ritkán lehet gombákra bukkanni.
DE! Mire délelőtt a faluba értünk,
Béla barátunk meglepett bennünket egy doboznyi
őzlábgombával és a tönkjével!
Ő ismeri is a gombákat (ha az elkészítésük után
fogok még írni, akkor tényleg így van :)))
és képes is bejárni árkot-bokrot értük.
Elmondta a javaslatát a felhasználására vonatkozóan-a tönknek-,
én pedig megcsináltam.
Íme, a gombapornak való!
A gombapor finom, lisztszerű őrlemény és
sokféle felhasználást tesz lehetővé.
Az őrleményt a nedvességtől és az aszalmánymolyoktól óvni kell.
A gombapor levesek , mártások, főzelékek, töltelékek,
pörköltek készítéséhez adalékanyagként,
fűszerként sokoldalúan felhasználható.
Sorban az első lett volna, de mivel sokáig
tartott megszárítani, a második 'recept' lett
(az első: tejfölös gombapaprikás-őzlábgomba alappal).
Tisztítás előtt a hosszú tönkök:
Megtisztítva-éles késsel,óvatosan lekapargattam a tönköket:
Apróra tördelve, tálcán, várva a száradást:
A végeredmény: ennyi.
Hihetetlen, hogy ennyire össze tud száradni!
És maga a tömény aroma:
A száradványt első körben robotgéppel aprítottam
nagyobb darabokra, majd az 'Agg rokon'-tól
(P.G.Wodehouse után szabadon :)))
kölcsönkapott kávédarálóval őröltem porrá.
A végeredmény frenetikus!
Elképesztően jó, tömény gomba íz és illat!
Ezt meg kell ismételni!
