2012. november 7., szerda

Paprikás krumpli

Életem első főztje!
 
Na nem ez, hanem amit 12 évesen bűvészkedtem össze,
s ami az én emlékeim szerint viszonylag ehető volt
-bár az idő sok mindent megszépít-,
az Apukám mosolyogva, de természetesen megette,
az Érsanyám szerint viszont 3 napig ázott hypo-ban a fazék
a mutatványom után...de hát valahol mindenki elkezdi, nem!?
Túl sok szidást nem kaptam, csak egy sugallatot,
hogy sok fazék nincs, amit szénné égessek. :)))
Nem nagyon szegte szárnyamat a nem túl rózsás kezdet,
így lassacskán elkezdtem főzni.
A Lánykám - aki lassan már nem csak az ötleteket fogja
adni a főzéshez, hanem be is fog mellém állni-,
ha gyorsan elkészíthető ebéd/vacsora-javaslatot kérek,
sokszor ezt kéri, nagyon helyesen!
És nem is kell hozzá sok minden:
-krumpli-ha új krumpliból készítem, azt mindig karikára vágom és ha teljesen új, még a héját is rajta hagyom
-hagyma
-szalonna, vagy zsír
-fokhagyma
-só
-bors
-ételízesítő
-egy kk.csemege paprika
-paradicsom
-paprika-ha nincs, kiváló helyette a piros arany, akkor nem kell por paprika
-csipetnyi őrölt kömény
Mivel ez egy nagyon gyorsan elkészíthető étel,
lehetőleg annyit főzzünk, amennyit egyszerre megeszünk,
mert a főtt krumpli már nem túl finom másnap.
Ha mégis marad és csak én vagyok hajlandó megenni,
főzök ki hozzá fodros nagykockát, összekeverem, s máris van
egy nagyon gyors (majdnem igazi) "öhöm" a tányérkámban. :)
A legegyszerűbb és egyik legfinomabb
eledele a nagyon éhes embernek. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése