2012. november 7., szerda

Paprikás krumpli

Életem első főztje.
Na nem ez, hanem amit 12 évesen bűvészkedtem össze; s ami az én emlékeim szerint viszonylag ehető volt -bár az idő sok mindent megszépít-, az apám mosolyogva, de természetesen megette, az érsanyám szerint viszont 3 napig ázott hypo-ban a fazék a mutatványom után, de hát valahol mindenki elkezdi, nem!?
Túl sok szidást nem kaptam -csak egy sugallatot, hogy sok fazék nincs, amit szénné égessek. Nem nagyon szegte szárnyamat a nem túl rózsás kezdet, így lassacskán elkezdtem főzni. A lánykám - aki lassan már nem csak az ötleteket fogja adni a főzéshez, hanem be is fog mellém állni-, ha gyorsan elkészíthető ebéd/vacsora-javaslatot kérek, sokszor ezt kéri-nagyon helyesen! És nem is kell hozzá sok minden:
-krumpli-ha új krumpliból készítem, azt mindig karikára vágom; ha teljesen új, még a héját is rajta hagyom
-hagyma
-szalonna, vagy zsír
-fokhagyma
-só,bors,ételízesítő
-egy kk.csemege paprika
-paradicsom
-paprika-ha nincs, kiváló helyette a piros arany-akkor nem kell por paprika
-csipetnyi őrölt kömény.
Mivel ez egy nagyon gyorsan elkészíthető étel, lehetőleg annyit főzzünk, amennyit egyszerre megeszünk, mert a főtt krumpli már nem túl finom másnap.Ha mégis marad és csak én vagyok hajlandó megenni, főzök ki hozzá fodros nagykockát, összekeverem, s máris van egy nagyon gyors (majdnem igazi) "öhöm" a tányérkámban :)))
A legegyszerűbb és egyik legfinomabb eledele a nagyon éhes embernek :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése