A káposzta a Földközi-tenger vidékéről származik.
A több ezer éve ismert növényből vélhetően az ókori görögök
nemesítették a fejes káposztát, a ma is ismert fajták nagy részét pedig
a
középkorban alakították ki.
Az ókorban még főként
orvosság gyanánt alkalmazták,
például fejfájásra és vérzéscsillapításra, a
középkorban pedig már
az egyik legfontosabb táplálék volt.
Magyarországon a középkor óta az egyik legfontosabb zöldség a káposzta,
mely a reneszánsz időszakban vált igencsak kedveltté a konyhákban;
azóta
is az egyik legelterjedtebb ételünk.
Ezen értékes zöldségfélénk számos vitamint
(A-provitamin, B- és C-vitamin)
és ásványi anyagot (pl. kálium, magnézium, nátrium, vas, jód) tartalmaz.
Ezek közül is legnagyobb értéke a magas C-vitamin tartalom,
mely azonban még a megfelelő tárolás mellett is kb. ötödére csökkenhet.
Célszerű a káposztát valamilyen főtt étel formájában fogyasztani,
főzés hatására ugyanis C-vitamin tartalma megemelkedik,
mivel a benne lévő aszkorbigén hő hatására C-vitaminná alakul.
Nemcsak főzve finom és egészséges, fogyasszuk
savanyított változatban is!
Főként télen érdemes naponta egy kevés
savanyú káposztát csemegézni,
hisz a savanyú közeg jól megőrzi a
káposzta C-vitamin tartalmát,
így természetes úton juttathatjuk szervezetünkbe a fontos vitamint.
Gazdag ballasztanyag tartalmának köszönhetően a káposzta
serkenti az emésztést, béltisztító hatású, ugyanakkor nehezebben
emészthető,
az arra érzékenyek számára puffasztó hatású lehet.
Hasznos társ lehet a fogyókúrában, hiszen nemcsak hogy alacsony
az energiatartalma, de a glikémiás indexe is igen kedvező.
A
többi keresztesvirágú növényhez hasonlóan jótékonyan hat
a máj
méregtelenítő működéseire.
A karcinogén anyagok lebontásának serkentése
révén
értékes táplálék a rák megelőzésében is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése