Gánica, zsámiska, puliszka, ganca, cinke, dödölle, málé...

Ismét mennyi különleges

elnevezése egy fajta ételnek.

Többek között ezért is ennyire

szép ez a magyar nyelv.

Ma igen nagy meglepetésben volt részem

és nem is áll szándékomban elvinni a pálmát.

A férjem Keresztszüleihez ugrottam be és nem engedtek

el, amíg meg nem kóstoltam a káposztás cinkét.
A vége az lett a történetnek, hogy kétszer szedtem belőle,

Keresztanyánk még itthonra is pakolt egy jó adagot

és ráadásként a natúr változatból is

(gyerekkorom nagy kedvencéből) egy edénnyel.
Olyan örömöm van azóta is- már egy-egy adagot azóta is ettem-

és annyi szép emlék idéződött fel bennem,

hogy le kellett ezt is írnom.

Ha a Gyermekfejű egyszer nagylány lesz, tudnia kell,

hogy milyen egyszerű hozzávalókból lehet mennyei

eledeleket varázsolni az asztalra.
Íme, a két remekmű:

Még melegen, de jéghideg tejjel.

Ehhez a kukoricadarát sós vízben kell megfőzni, egy főre

1 csésze dara, ehhez 4 csésze víz, folyamatosan keverve,

hogy ne legyen csomós és hogy ne legyenek égési sérüléseink.

A főzési idő annak függvényében változik, milyenre van

őrölve a dara-15-20 perc. Melegen és hidegen is kiváló.

A cinke, még forrón.

Ennél pedig a megfőtt darát jénaiba/tepsibe kell rétegezni

párolt, savanyú káposztával.

Sütőben rá is lehet pirítani a tetejére.

A harmadik adagra frissen őrölt borsot daráltam

-nekem már teljesen jó a napom.

Köszönet a Szakácsnénak!
😊
"A ganca (gánica, chamulya) egy kukoricakása étel. Létezik édes és sós (hagymás) változata. Készülhet burgonyából, kukorica-, vagy árpalisztből. Sűrű főzelék jellegűre főzik, túróval, vagy pirított hagymával tálalják, néhol hagymás olajba mártott evőkanállal galuskákat szaggatnak tepsibe és sütőben megpirítják. Ízesíthető:túróval, tejföllel, káposztával, íróval, tepertővel, mákkal vagy lekvárral. Eredetileg hajdinából készült. Hazánkban ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, keményebb sült változata a görhe, illetve újabban polenta néven – utóbbi elnevezés olasz eredetű, melyet többek között az angol nyelv is átvett. Az elkészítési módja nagyon egyszerű: a kukoricalisztet sós vízben vagy tejben megfőzik. A víz vagy tej mennyiségétől függően a puliszka kemény, félkemény vagy híg lesz. Ehető köretként (az erdélyi magyarok például csirkepaprikás mellé, a románok töltött káposzta mellé), juhtúróval rétegesen összerakva, tehéntúróval vagy tejföllel ízesítve."