Hummusz bi tahína

...azaz csicseriborsó tahinivel

A hummusz egy krémes állagú közel-keleti

(szíriai, izraeli, libanoni, Jordán) étel,

melyet csicseriborsóból és tahiniből (tahina)

olívaolaj, citromlé és fokhagyma hozzáadásával

készítenek.

Nevét hummuszként írjuk, (csak) hangalakja a

humusz szó, ami viszont nem összekeverendő a

kerti humusszal!

😉

Hozzávalók:
-2 konzerv (0,5 kg töltőtömegnyi) csicseriborsó (és itt meg ne kövezzen senki,
felénk ugyanis a legnagyobb áruházakban sincs mindig, minden 😀)
-250 ml tahini (tahina/szezám) paszta
-1 egész citrom leve
-2 gerezd fokhagyma
-só
-frissen őrölt bors
-fél kk kurkuma
-fél kk őrölt római kömény
-fél kk csemege füstölt paprika por
-jó fajta olívaolaj
-víz (ha mi főzzük a csicserit, akkor a levéből valamennyi)

Ha minden hozzávaló elő van készítve, ki van

mérve, akkor már csak pár percet kell várni és

élvezhetjük is ezt a csodás krémet!

Mivel konzerv csicserit vásároltam, ezzel

nincs semmi dolgom, beleöntöm a késes

robotgépbe és mehet is mellé a többi

hozzávaló:

a fokhagymát fokhagymanyomóval

belenyomom, beleöntöm a tahinit, bele-

facsarom a citrom levét, sózom, borsozom,

hozzáadom a fűszereket, kezdetnek kb.

1-1 dl olívaolajat és vizet, a tetőt a gépre

teszem és elkezdem mixelni.

Olívaolaj és víz is fog még kelleni hozzá

-az olajat nagyon szereti a csicseriborsó,

fel is vesz belőle jó sokat, de emiatt ne

aggódjon senki, ez nagyon finom és nem

mellesleg egészséges.

Víz szintén szükséges bele, mégpedig ezzel

állítjuk be a sűrűségét a krémnek.

Közben néhányszor megállítjuk a gépet

és kóstolunk, kóstolunk, kóstolunk! 😌

Aztán ha úgy érezzük, hogy készen vagyunk,

esetleg még egy kicsit turbózzuk is fel az

elkészült csoda krémünket ezzel-azzal...

 A legnagyobb kedvencem olívaolajjal még

meglocsolva, egy kis frissen csavart citromlével

és füstölt paprikával feldobva (mennyország)...

 ...vagy egy kis ajvárt hozzákeverve (tényleg

csak kicsit), pont úgy, ahogy volt Kollégánk

Felesége is hozta nekünk-nagggyon finom volt

(minden 😀)!

Vagy hagyjuk úgy, ahogy elkészítettük és

dobjuk fel magokkal, vagy pirított hagymával,

vagy paradicsommal, vagy olajbogyóval,

vagy kapribogyóval (mondjuk az is egy olyan

történet, amit szinte bármihez képes vagyok

enni 😀), vagy zöldségekkel, amiket szeretünk!

Szinte végtelen a lehetőség, nem úgy, mint az

elkészült hummuszunk mennyisége!

😃

És akkor jöjjön még egy kis okosság! 😉

A hummuszt gyakran fogyasztják előételként

lapos pita kenyérrel, mártogatva olívaolajjal,

citromlével és fűszerekkel (petrezselyemzöld,

pirospaprika, római kömény stb.).

Különféle feltéteket is fogyasztanak hozzá,

például pirított hagymát, fenyőmagot, gombát,

paradicsomos, korianderes, paprikás vagy éppen

olívás szószokat. 

A hummusz alapanyagainak köszönhetően

rendkívül tápláló étel.

Kenyérrel fogyasztva teljes értékű fehérjeforrás,

bővelkedik kis glikémiás indexű, lassan felszívódó

szénhidrátokban és előnyös élettani hatású

telítetlen zsírsavakban.

Emellett sok kalciumot, magnéziumot, cinket,

vasat, mangánt, rezet, valamint E- és B-vitaminokat

tartalmaz. Rosttartalma is jelentős.

Mind a csicseriborsó, mind pedig a szezámmag

előnyös hatással van a vér koleszterin- és lipidszintjére,

rostjaik pedig segíthetnek megelőzni a cukorbetegséget.

A szezámolaj egyes összetevői (lignánok) hatékonynak

bizonyultak egyes rákfajták megelőzésében,

sőt kezelésében is.

Okosság-forrás

Meggyleves

Végre-végre egy nyári recept!

Történt, hogy megint csak nem ezért indultam

a nagy boltba, de olyan szép meggyek voltak

kipakolva, hogy haza kellett hoznom

pár dobozkával belőlük és hát leves lett mindből,

kedvezve vele -most leginkább- a ház Urának.😌

Hozzávalók:

-2,5 kg meggyhez

-3-3,5 liter víz

-1 csomag puncs ízű, főzős pudingpor

-2-2,5 dl tejszín (natúr habtejszín, nem főző!)

-5 ek VANÍLIÁS CUKOR

-15 ek cukor...de természetesen egyén függő az édesítés

-3 egész rúd fahéj

-1 ek szegfűszeg

-fél citrom leve

-pici só

A meggyet leszáraztam, válogattam

(mint mondtam, rendkívül szépek voltak

a meggyek, így szerencsém volt, 10 szem

volt csak rossz a 2,5 kilóból), mostam, majd

jó nagy fazékba borítottam 3 liter víz, a cukrok,

teatojásban a szegfűszeg és a darabokra tört

fahéj, valamint a só és citromlé kíséretében.

A meggynek pont elég annyi idő, amíg felfő

a vize, ekkorra ugyanis simán meg is fő a gyümölcs.

A tejszínt kikeverem a pudinggal, ráöntöm a fövő

levesre és egy-két perc főzés után el is lehet

zárni a hőforrást a fazék alatt, ugyanis a pudingnak

meg bőven elég ennyi idő, hogy sűrítsen!

A fazék, amiben főztem, 7 literes -tele lett-,

a cukor pedig nem sok, sőt...de mi kicsit

savanykásabban szeretjük a meggyes történeteket.

Nagggyon finom lett!

😌

 

Házi zsír és tepertő

...vagyis a zsírszalonna kisütése.

Eltelt másfél nap, de még mindig azon

gondolkozok, hogy a legjobb dolgokat,

a legjobb időben vagyok képes csinálni!

😀

Na, mert hogy pénteken délután -munkából

frissen hazaérve-, 27 fokban álltam neki

odakint zsírt készíteni!

Hozzávalók:

-jelen esetben 5 kg zsírszalonna

-2,5 dl víz (kilónként 0,5 dl...hogy le ne égjen)

ééés ennyi! 😀

A történet úgy kezdődött, hogy a Szomszéd

kitalálta, hogy házi zsírt szeretnének, úgy,

hogy Ők sütik ki, mert az úgy finom.

Én meg azt találtam ki, hogy akkor én is-én is!

Mennyire szokott ilyenkor örülni a ház Ura!
😂

Meglett a friss zsírszalonna, testvériesen ketté lett 

osztva a Szomszédékkal és pénteken késő

délután neki is álltam -na jó, párszor ültem-,

hogy ugyan nekünk is legyen már házi zsírunk.

Nagy fazékban kell hozzákezdeni a történetnek,

csak mert a kisülő szalonna ugyan összeesik, de

csak vagy egy óra elteltével, addig viszont igencsak

a másfélszeresére puffad! 

Szóval nagy fazék!

A zsírszalonnát -attól függően, hogy tepertőt,

vagy zsírt szeretnénk többet- kb. 4-5 cm-es darabokra

vágtam (én most a zsírra utaztam ;).

Egy másik lényeges dolog -ha van ráhatásunk a

böllérre-, hogy mennyi hús maradjon a szalonnán;

ha nem nagyon van rajta hús, akkor inkább zsír

lesz belőle, ha hagytak rajta, akkor marad egy

kis tepertő is.😉

Tehát, az összevágott szalonnát a fazékba tettem,

aláöntöttem a vizet és viszonylag nagy lángon

útjára indítottam a történetemet.

Eltávolodni nem nagyon lehet a gáz mellől,

nagyon kell túrni az alját, nehogy lekapjon,

már az elején!

Az egész péntek esti mókámnak olyan 1 óra

elteltével kezdett látszata lenni, pont akkor, amikor

megint elgondolkoztam azon, hogy milyen hülye vagyok

mily' fantasztikus dolgokat tudok én kitalálni

hulla fáradtan! 😀

De a kitartásomnak meglett az eredménye,

ugyanis végre elkezdett zsírt adni a szalonna,

úgyhogy volt remény a befejezésre.

Az egész procedúra szűk 2 órát vett igénybe, ezalatt

szinte folyamatosan kavartam a zsírnak valót,

majd amikor kb. 1,5 óra elteltével már határozottan

több volt a zsír,

egy tiszta fazékba elkezdtem leszedni a zsírból,

mindig csak annyit, hogy a tepertő zsír alatt maradjon.

Innentől már csak tartalékon volt a láng!

 Egy dolog maradt ki befejezésképpen -legközelebb

ezt sem fogom kihagyni-, mégpedig az, hogy a végén

át kellett volna nyomni (pl. krumplinyomón) a

tepertőt, hogy a maradék zsírt még ki tudja adni

magából, így még ropogósabb állagot lehet

elérni!

 Ééés...a vége!

Nagyjából 3,5-4 liter csodás zsír lett a végeredmény,

valamint ugye, a tepertő.

A tepertőt nem sóztam, nem fűszereztem, majd

csak fogyasztáskor, a zsírba szintén nem került

semmi, sem hagyma, sem tej, így akartam hagyni!

Nem bántam meg...igazi zsír íze- és normális

színe lett!

Ezzel az adaggal el is leszünk
egy darabig!

😀

Pacalleves, pacal csorba

A nagy kihagyásom után egy igazi,

hamisítatlan nyári levessel jövök végre!

Nem, nem nyári, de megint csak

van egy felfedezett Éttermünk,

ebbe a levesbe pedig beleszerettem,

úgyhogy három egymást

követő ott evésnél is ez választottam

és ez már nálam is több a szokottnál,

na mármost ilyenkor itthon mi szokott

történni? Hát kopír! 😀

Hozzávalók:
-1 kg előfőzött, csíkozott pacal
-4-5 dl tejföl + a tálaláshoz (jó fajta, sűrű tejfölt adjunk hozzá)
-fél liter marha alaplé (ez a gyorsabb)
vagy
-4-5 marha velőscsont-ez a legfinomabb és utána pirítóssal meg is lehet enni a velőt...mmmmm :)
-4-6 szál kisebb (új) sárgarépa
-3-4 szál (új) petrezselyemgyökér
-egy kisebb gumó (új) zeller
-só
-ízvarázs (mea culpa...szerintem ettől lesz kész ízű az egész)
-egész fekete bors
-csemege piros paprika (por)
-csemege Piros Arany
-3-4 babérlevél
-6-8 gerezd fokhagyma (méret és ízlés függő a mennyiség :)
-2 nagy fej vöröshagyma
-zsiradék (most étolaj)
-1 egész citrom, vagy
-ecet, vagy
-a savanyú cseresznyepaprika levéből valamennyi
és...és...és...
-csípős, savanyú cseresznyepaprika

Az eredeti recept tojássárgáját is ír sűrítőnek, ezt viszont én kihagytam,
szerintem így is tökéletes, sőt, lestyánt és tárkonyt sem tettem
bele, aki szereti, tehet/tegyen bele.

A pacalt -bár elő van főzve, de nincs megfőve-

a velős csontokkal, zöldségekkel, zellerrel, 1 egész fej

vöröshagymával, fűszerekkel (bors, babérlevél

teatojásba téve), fokhagymával és annyi vízzel,

amennyi ellepi, főni teszem...lassú tűzön

(alacsony áramon :) nagyjából 2 órára.

Ezután tálba szedem a zöldségeket, nagyobb

darabokra vágom, majd valamennyi levessel felöntve,

a botmixert ráengedve simára turmixolom és vissza is

öntöm a levesbe...a leves még mindig lassan fövöget.

Mivel én nem igazán tudok mit kezdeni a fehér

színű levesekkel 😀 (kivétel ez alól a

TEJFÖLÖS SALÁTALEVES),

készítettem hozzá/rá/bele egy kis alapot

-kevés olajon a másik fej apróra összevágott

vöröshagymát megdinsztelem, majd sózom,

borsozom, kevés csemege paprikát teszek hozzá,

beleöntöm a tejfölt, ezzel is a tűzön/áramon

marad egy kicsit, kevergetem közben.

Ezt nevezem RÁNTÁS-HABARÁSnak...csakhogy

lisztet jó ideje nem igen használok, úgyhogy

HA szükséges, kevés vízben elkevert ételsűrítő

kerülhet bele, de most az sem, mert...na, erről majd

később. :)

Ha a levesünk készre főtt, kóstolok és ekkor

ízesítem véglegesre-ízvarázs, Piros Arany, só,

ha még szükséges, valamint 6-8 darab savanyú

cseresznyepaprika, valamennyire összevágva

(magokkal együtt),

savanyításnak (csak mert ez viszont kötelező)

a cseresznyepaprika levéből

kanalazok jó pár kanállal a leveshez, továbbá

beleöntöm a habarást, amivel szinte már csak

egyet főzök a levesen.

Hogy miért is nem sűrítettem a levest pluszban?

Csak azért, mert a sok finom belefőtt zöldségtől

-amiket botmixerrel a levesbe turmixoltam,

tökéletesen sűrű lett az állaga, úgyhogy feleslegesnek

gondolom a lisztet, vagy az ételsűrítőt még bele.

Ja, majd elfelejtettem...ezt a levest rajtam kívül

senki nem szereti, tehát lehet akár csípős is, mert

a 2/3 ennek elfogyasztásában nem fog részt venni!

😂

Tálalni pedig szigorúan

csak így, ahogy láttam,

plusz tejföllel és paprikával

...isten-királyság!😀

Húsvéti hidegtálunk

...az elmaradhatatlan ;)

Nem kezdődhet úgy húsvét, hogy hidegtálat
-valamilyen szerény formában-
ne készítenék...muszáj, megkövetelik!😀

Ehhez előző nap elkészül a FRANCIASALÁTA
alap -sokkal finomabb, ha áll egy napot-,
előre megfontolt, összeérési szándékkal.

A sonkatekercset mindig csak a tálra helyezés előtt

tekerem fel-ebbe leginkább szintén franciasaláta kerül.

A készülő tál nagysága és külleme erősen függ a
majdani fogyasztók számától és/vagy attól, hogy
meddig szeretnénk enni...na és a hangulatomtól. 😀

Aztán nincs is más hátra,
mint békés, boldog húsvétot
kívánni minden Olvasómnak,
vagy sok, vagy kevés
locsolkodóval! 😃

Hagyományos húsvéti reggelink

Ameddig bírom (addig írom..

de kis vicces lettem :),

addig meg-megosztom a húsvéti

reggeli asztalunkat

képező ételeket, remélve, hogy

adhatok ötletet a

Nagyérdeműnek, de leginkább a

jövő Konyhatündérének szeretnék

örökül hagyni ezt-azt

...dehát ezt meg a legelején már

megénekeltem.😉

Most sem nagyon fogom a szót szaporítani,

főleg azért nem, mert lassan ébred a 2/3 is

és ha mindenki kint van, akkor már nem lehet

várakoztatni Őket...meg is értek mindenkit!

😀 💕

Természetesen minden éven tálra kerül jó féle

sonka és házi kolbász (ezek megfőzve)

(olvasni itt lehet róluk).

Aztán a húsvéti nagy kedvenc, ami a megíródása

óta hol elsőnek, hol másodiknak vezeti (magasan)

az olvasottsági listámat, a

SÜLT TÖLTELÉK,

 valamint a HANKKÁNAK

köszönhető, nagyon finom kiegészítő, a

 SZIREC.

Viszont idén -jó előre megfontolt szándékkal 😀-

nem készítettem tormát, csak mert télen

rátaláltunk egy nagyszerű termékre, aminek

az íze pont olyan, amilyennek lenni kell,

amilyen tormát az embereknek enniük kellene,

aminek (hála az égnek) nem sok köze van a

boltokban kapható lebutított verziókhoz

-ezek lennének azok, a teljesség igénye nélkül:

Idén készült még
FÜSTÖLT LAZACOS TÖLTÖTT TOJÁS,

valamint a szintén kihagyhatatlan saláták, mint az

OROSZ HÚSSALÁTA

és a

TOJÁSOS VIRSLISALÁTA. 

Most pedig megyek, mert mire idáig elértem,
ébren is lett mindenki! 😍

Nyugodt készülődést
kívánok Mindenkinek!
 

Füstölt lazacos töltött tojás

A tavalyi évünket

(immár szokásomhoz híven :)

ezzel a recepttel nyitottam

meg...most a húsvéti asztalra

is fel fog kerülni ez a

nagyszerű kreálmány, annyi

változtatással, hogy kaviár helyett

lazac lesz rajta.

Hozzávalók:

-8 db főtt tojáshoz
-4 kk dijoni mustár

-8 kk majonéz (vagy amennyitől szép krémes állagú lesz)
-30 dkg füstölt lazac (egy keveset félreszelek/félreteszek belőle a díszítéshez :)
-frissen darált fekete bors
-fél-egy citrom leve (kóstoljuk, próbálgassuk, mennyi elég bele)

A tojásokat 10 perc alatt megfőzöm, hideg vízben

kihűtöm, megpucolom, félbevágom, a sárgáját

tálkába szedem.

A lazacot nagyon apróra feldarabolom, ezt

összekeverem a tojások sárgájával, a borssal, mustárral,

majonézzel és a citrom frissen facsart levével.

Sót ebbe nem kell tenni, mert a lazac kellőképpen
sós, sőt, olívaolaj is ezért nem került most bele,
csak mert a lazac rendkívül gazdag zsírokban.

A félbevágott tojásokba kanalazom a krémet,

mindegyikre kerül pluszban is egy kicsi lazac

és a tetejükre még egy kis citromlé.

Ez a tál is része a húsvéti
reggeli asztalunknak.

😀

Spagetti Carbonara

Bár nem kifejezetten húsvéti
a recept (egyáltalán nem az :),
de miután megkérdeztem, hogy
mit enne a Kamaszunk, ez volt
az óhaja...hát, na. 😀

Hozzávalók:
-25 dkg Spagetti
-15 dkg kolozsvári szalonna
-kevés olívaolaj
-2 maréknyi frissen reszelt parmezán
-3-4 tojás sárgája
-2 dl tejszín (igazi :)
-1 nagy fej vörös-, vagy jelen esetben sonkahagyma
-4 gerezd fokhagyma
-1 csokor petrezselyem
-só
-frissen darált bors
+ valamennyi a tészta főzővizéből 

Mivel a recept nagyjából fél órás, érdemes

minden hozzávalót összekészíteni!

Nagy lábasban vizet teszek fel főni, bőven

sózom, majd kifőzöm a tésztát.

Közben lehet készíteni a szószt...a szalonnát
és a hagymát  kis kockára-, vagy vékony csíkokra
vágom, a fokhagymát karikára szeletelem,
ezeket kevés olívaolajon dinsztelni/sülni teszem
-egyszerre készen vannak és nincs közben füst.

Ha minden szépen megsült, ráöntöm a tejszínt,
fűszerezem, majd rászedem a kifőtt tésztát,
aminek a főzővizéből elteszek keveset, hígításnak!

Összeforgatom a szószt a tésztával,
ráütöm a tojások sárgáját és kis tűzön
(vagy áramon :) összekeverem az egészet.

A frissen reszelt parmezán a legvégén kerül az
ételhez.

Ha és/vagy amennyiben sűrűnek ítélnénk meg
a szószunkat (csak mert az is lesz :),
apránként kanalazzunk a tészta főzővizéből a
szószhoz, aminek egyébként is krémesnek
kell lenni.

Ja és tudom, hogy a tejszín nem alkotja
az eredeti hozzávalók sorát, de ez is benne
volt a kívánságlistában. 😀

Zöldségkrémleves

Többek között a leveszöldségekkel
is úgy vagyok, hogy inkább többet,
mint kevesebbet veszek, úgyhogy
ami megmarad a vasárnapi nagyágyú
után (értsd: marhahúsleves 😍), abból
akár egy ilyen leves is elkészülhet, pár

nap múlva.

Hozzávalók:

-20 dkg sárgarépa

-20 dkg petrezselyemgyökér

-20 dkg zeller

-3 gerezd fokhagyma

-1 fej vöröshagyma
-1 csokor újhagyma

-olívaolaj

-2 dl tejszín (igazi, nem főző :)

-1 dl tejföl

-1,5 liter víz

-só

-frissen darált bors

továbbá:

-toast kenyér

-sajt (legalább 2 féle, úgy finomabb)

 Kevés olajon dinsztelni kezdem az apróra

összevágott hagymát, erre teszem a szintén

kicsire vágott zöldségeket, felöntöm annyi
vízzel, amennyi éppen ellepi és puhára

párolom az egészet.

A botmixert ráengedem a levesre,

ízesítem/fűszerezem, beleöntöm a tejszínt,
valamint a tejfölt és felengedem még annyi
vízzel, amennyi levest-, vagy amilyen sűrűre

szeretnék.

Hozzá sajtos toast készült: ehhez ez a fajta

kenyér passzol, pont jó a vastagsága és az állaga.

A négyzetekből háromszögeket képezek,

a sajtokat lereszelem, összekeverem, a kenyerekre

pakolom és grill alatt ráolvasztom.

Amennyire gyors és egyszerű,
annyira finom
...nagggyon finom.
😊

Garnéla saláta

Tudom, nem a saláták ideje
van éppen itt, de ez nem is az
a kifejezetten nyári saláta és

egyébként sem tudtam kihagyni
...ez van, na!  😃

 Hozzávalók:
-50 dkg garnélához (tisztítva, előfőzve, pácolva...így egyszerűbb :)
-20 dkg lilahagyma
-20 dkg koktélparadicsom
-1 nagy csokor petrezselyem
-alma ecet
-barna cukor
-1 citrom
-2 narancs
-só
-frissen őrölt bors
-extra szűz (delikát) olívaolaj, esetleg Görög fajta, az nagyon finom gyümölcs ízű
+kapri bogyó, ha szeretjük...márpedig szeretjük :)

Kezdem azzal -csak mert ennek állni kell

egy darabig-, hogy a lilahagymát

megfosztom a burkolatától, viszonylag

vastagabb szelekre vágom, alaposan

besózom, megszórom kevés barna cukorral,
ecetet öntök rá, majd felöntöm annyi forró
vízzel (tényleg forróval), amennyi ellepi, kb.
5 percre...ennyi idő elég neki, hogy elveszítse
az erejét, de még roppanós maradjon.

Eközben salátalevet készítek,

ami áll alma ecetből, sóból, kevés cukorból,

igazi citromléből, vízből, frissen darált borsból
és az egyik narancs levéből,

ebbe kerül a leszűrt hagyma és a különféle
módokon szeletelt paradicsom, annyi időre,

amíg átveszik a finom ecetes ízt.

😊

A garnéla készen van, ezzel nincs

dolgom.

A narancsot meghámozom, majd kifilézem

-a levét is felfogom!

A petrezselymet (mosás és leszárítás után)

leveleire tépkedem-szebb így-, így kerül a

salátához.

Összeállítom a salátát, majd tálra rendezem,
a garnélákat a tetejére pakolom, díszítem
kapribogyóval, az egészet meglocsolom extra
szűz, delikát olívaolajjal, amit a felfogott
narancslével kevertem össze, kerül még egy kevés
vékonyra szeletelt citrom a tálra
ééééés
burkolás következik.

Mennyország!