Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.
Az utcákon szellő játszik
-a hópelyheken látszik-,
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hirtelen,
ezen a szép téli reggelen,
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.
És újra eszembe jutsz. – Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő haranghangban,
télben, fehér-havas reggelen,
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó, s a végtelen…
Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése