2012. október 1., hétfő

Kékszőlő dzsem

A legújabb szerzeményem egy nagy vödör kék szőlő.
Tudom, mit akarok belőle: szőlő dzsemet!
A családunk folyékonyabb nedűt kedvelő tagjai felhorkantak, 
hogy abból bort kell csinálni, nem holmi kencét!
(Mint amikor a "hősi"barackjaimból is többek között 
LEKVÁRT csináltam- miért nem pálinkát???)   :D

Előre láttam a napom: mosás (3 adag), 
teregetés (kint szakad az eső) éééés a szőlő. :)
Ezt nem lehet sokáig húzni-halasztani, mert hamar tönkremegy 
a vödörben, így hát nekiláttam (ennek is :).
A szilva lekvár kivételével minden lekváromat könnyített 
módszerrel teszem el (azt még inkább lekönnyítve :).  
És nem szégyellem magam miatta!
Nagyanyáink még órákat voltak képesek a sparhelt mellett állni 
és kavargatni a lekvárnak valót-mernék fogadni, 
hogy ha akkor lett volna dzsemfix, ők is inkább ezt használták volna.
Ne legyünk álszentek-akkor sem esne  jól órákat a gáz mellett állni, 
ha semmi más dolgunk nem lenne. 
Na, vége a panasznapnak.
A szőlőt leszedegettem a szárról, pont 5 kg lett, 
de ez még nem a végső súlya.
Váltott vízben óvatosan átmostam és egy kicsit átmelegítettem 
(nem főztem!), hogy könnyebb legyen passzírozni. 
Ne főzzük a kék szőlőt, mert elveszti az aromáját! 
Kétszer passzíroztam, tehát még így is elég macerás
-de az egész élet csupa macera, attól szép.
(Attól a fenét! :)))
Először nagy lyukún, hogy minél több szőlő átmenjen, 
aztán kisebb lyukún, szedőkanál hátával, hogy a magok 
ne maradjanak a kész lekvárba, nem lenne jó ráharapni.
4 liter tiszta, sűrű, nagyon finom és fantasztikus illatú
szőlőlé lett.
Kár, hogy illatot nem lehet megosztani!
Osztás, szorzás: 1,7 kg cukor és 6 tasak dzsemfix 3:1.
Ennyi.
Felmelegítem- nem forralom fel-, a cukrot összekeverem
a dzsemfixszel, beleöntöm a fazékba és folyamatosan keverem!
(Pedig lejárt a mosógép is. :)
Ha minden felolvadt, üvegekbe töltöm, fejre állítom 5 percre,
majd betakargatva hagyom kihűlni-száraz dunsztban.
Most már mehetnek a helyükre!  
Csodás látvány!
 

2 megjegyzés:

  1. A hétvégén Egerben a szépasszonyvölgyben jártunk és ott is nagy számban lehetett venni fehér és kékszőlő dzsemet,lekvárt különféle ízesítésekkel. Nem mondom borsos áruk volt,az egyik kedvencem a csokis szőlőlekvár, amit még hazafelé a kocsiban megis kóstoltam, persze kanál híján.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy ilyen esetben én sem nagyon tudnám bánni a kanál hiányát! :D
      És azzal, hogy nem főzöm "ronggyá", teljesen megmarad az íze!

      Törlés