Kékszőlő dzsem, Otelló dzsem

A legújabb szerzeményem egy nagy vödör kék szőlő.

Tudom, hogy mit akarok belőle: szőlő dzsemet!

A folyékonyabb nedűt kedvelők ilyenkor felhorkannak, 

hogy abból bort kell csinálni, nem holmi kencét!

(Mint amikor a "hősi" barackjaimból is többek között 

LEKVÁRT csináltam...mert miért nem pálinkát???)   :D

Előre láttam a napom: mosás (3 adag), 

teregetés (kint szakad az eső) éééés a szőlő. :)

Ezt nem lehet sokáig húzni-halasztani, mert hamar tönkremegy 

a vödörben, így hát nekiláttam (ennek is :).

A szilva lekvár kivételével minden lekváromat könnyített 

módszerrel teszem el (azt még inkább lekönnyítve :).  

És nem szégyellem magam miatta!

Nagyanyáink még órákat voltak képesek a sparhelt mellett állni 

és kavargatni a lekvárnak valót-mernék fogadni, 

hogy ha akkor lett volna dzsemfix, ők is inkább ezt használták volna.

Ne legyünk álszentek-akkor sem esne  jól órákat a gáz mellett állni, 

ha semmi más dolgunk nem lenne. 

Na, vége a panasznapnak.

A szőlőt leszedegettem a szárról, pont 5 kg lett, 

de ez még nem a végső súlya.

Váltott vízben óvatosan átmostam és egy kicsit átmelegítettem 

(nem főztem!), hogy könnyebb legyen passzírozni. 

Ne főzzük a kék szőlőt, mert elveszti az aromáját! 

Kétszer passzíroztam, tehát még így is elég macerás

-de az egész élet csupa macera, attól szép.
(Attól a fenét! :)))

Először nagy lyukún, hogy minél több szőlő átmenjen, 

aztán kisebb lyukún, szedőkanál hátával, hogy a magok 

ne maradjanak a kész lekvárba, nem lenne jó ráharapni.

4 liter tiszta, sűrű, nagyon finom és fantasztikus illatú
szőlőlé lett.

Kár, hogy illatot nem lehet megosztani!

Osztás, szorzás: 1,7 kg cukor és 6 tasak dzsemfix 3:1.
Ennyi.

Felmelegítem- nem forralom fel-, a cukrot összekeverem
a dzsemfixszel, beleöntöm a fazékba és folyamatosan keverem!
(Pedig lejárt a mosógép is. :)

Ha minden felolvadt, üvegekbe töltöm, fejre állítom 5 percre,

majd betakargatva hagyom kihűlni-száraz dunsztban.

Most már mehetnek a helyükre!  

Csodás látvány!