Január 22, 1989 óta a magyar kultúra napja.
Ebből az alkalomból egy tárlaton vettünk részt,
"az utolsó nagybányai művész"
(Korkos Jenő festőművész szavaival)
emlék-kiállításán.
A tárlatot jó barátunk, Kiss Árpád nyitotta meg,
nagyon szívhez szóló szavakkal
-az Ő gondolatait teszem közzé!
Nagy József 1922. május 23-án született
a Borsod megyei Emődön,
ötödik, legkisebb gyermekként.
Édesapja Emőd község bírója volt,
Édesanyja háziasszony, a szó legnemesebb értelmében.
Jó tanuló volt, de a vasúthoz szánták, mert élni akkor
-biztosan- abból lehetett.
Korán kitűnt tehetségével és egy kedves tanár
(Szalai Ádám) hatására
(és a szülők beleegyezésével!)
mégis az egri Érseki Tanítóképző diákja lett
-itt kántortanítói oklevelet kapott;
1944-ben jegyzői képesítést is szerez.
1946-ban házasságot köt, két gyermekük születik.
1952-ben felvételt nyer az egri Tanárképző Főiskolára
(itt Adler Miklós, Bíró Lajos és Blaskó János festőművészek
tanítják, a nagybányai festőiskola hagyományai ápolva);
ígéretes diák, kiemelkedő tehetség,
felkérik, hogy tanítson a főiskolán-Ő szerényen visszautasítja!
Látva tehetségét, kortársa, Korkos Jenő festőművész
az utolsó nagybányai művésznek nevezi.
33 éves korában az arnóti általános iskola igazgatójának nevezik ki
-nyugdíjba vonulásáig látta el feladatát.
Életének több, mint a felét élte le Arnóton, a szó szoros értelmében;
a falu és az ott élő emberek iránti tiszteletből
vette fel az
arnóti művésznevet!
Festményeinek száma több ezerre tehető,
(megbecsülni sem tudjuk)
amik magántulajdonban,
magángyűjteményekben vannak,
a világ számos pontján!
Termékeny művész volt, bárhol, bármivel és bármire képes volt festeni,
(papír, vászon, lepedő, farost...iskolai falitábla :)))
alapos ismerője volt a legkülönbözőbb technikai eljárásoknak
és művészi kifejezésmódoknak.
Biztos ecsetkezeléssel, összefogott és a
lényegre koncentráló színekkel ragadja meg a
valóság szín- és formagazdagságát.
Stílusa a közérthető realitáson alapszik
-nem utánozza a divatos stílusirányzatokat,
mondanivalójához választja a legmegfelelőbb kifejezésmódot.
Nagy szeretettel foglalkozik a szorgalmasan dolgozó,
békében élő ember hétköznapjaival
(a hétköznapi emberekkel).
Érdeklődési köréhez tartozik még az Alföld tanyavilága,
(
az én legnagyobb kedvenceim!)
a Bükk szépséges hegyvonulatai,
(ahol fáradalmait is sok éven át pihente ki)
az erdei tisztások, nyírfás ligetek,
a Zemplén lankás dombjai, a csörgedező
hegyi patakok;
a csendéletek,
na és a Balaton!
(Volt szerencsém látni festés közben
-kevés embernek engedett betekintést
ebbe az
intim szférájába!!!)
Évtizedeken át
dolgozott a gyulai Marsovszky Endre
Művésztelepen, ahol a nyaranta ott töltött néhány hét
feltöltötte és megsokszorozta alkotókedvét.
Manapság gyakran sorolják be a művészeket
"iskolákba", "izmusokba";
a Művész 2004. április 2-án bekövetkezett haláláig
erre nem volt szüksége
-levetette mesterei hatását, egyénit alkotva a
tisztesség és humánum talaján.
Alkotásaiban az ember és a természet örök és
elválaszthatatlan kapcsolatát kívánta bemutatni.
És hogy ki is volt ez
"az utolsó nagybányai művész"?
arnóti Nagy József
az Apósom édesapja,
a Férjem nagyapja,
a GYERMEKÜNK DÉDAPJA!
Hála a sorsnak, nagyon sok közös emlékkel,
rengeteg együtt töltött órával,
szeretetteljes, őszinte, "nagyapai" kapcsolattal
és nem utolsó sorban, dédnagyapai "örömkönnyekkel"
megélt időszakot tölthettem, tölthettünk a társaságában! :)
Hála és köszönet Nagyapa minden pillanatért,
amit a társaságodban megélhettem!
"A kultúra nem rombol, hanem alkot.
Építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat,
ismereteket.
A kultúra önismeretre serkent, megbékélésre int,
útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni
az ember alkotta szépségek erdejében."
A festmények magántulajdonokat képeznek és a
teljesség igénye (lehetősége) nélkül kerülnek megosztásra
-ráadásul az én amatőr módomon! :)
A tárlat megtekinthető az alsózsolcai Közösségi Ház galériáján,
2014.január 24-február 6-ig.
