Tzatziki

Alap mű a konyhámban.

Olyannyira, hogy a Komám a múltkor

meg is jegyezte (vigyorogva), hogy

nálam mindig van tzatziki IS

(bár igen szereti, úgyhogy jó, hogy van).

Na, szóval, félig csalás a hozzávalók egyik

összetevője, de mivel alapjába véve rendes

kislány vagyok, azért a problémát kiküszöbölöm

azzal, hogy egy másik összetevő viszont igen jó fajta

szokott lenni...

vagy egy ötlet, hogy az legyen.

Hozzávalók:
-2 db kígyóuborkához
-1 zacskó Kotányi Tzatziki fűszerkeverék
(a csalás tárgya-mea culpa, de ennél jobban még nem jött be semmi)
-só
-3 dl görög-, vagy
-6 dl natúr joghurt-amiből a végén szintén 3 dl lesz

 

Itt, ugye, nem sok kérdés van a görög joghurttal

kapcsolatban, mert tökéletes, sűrű, ahogy annak lenni kell.

Annál több viszont a mezei társával kapcsolatban,

ami viszont hagy kivetnivalót maga után

-de ezen is lehet egy keveset alakítani.

Ha natúr joghurtot veszünk (bármilyen okból),

az előírt mennyiség kétszeresét vásároljuk!

Előszedünk egy tésztaszűrőt, kibéleljük pl. sűrűn

hajtogatott gézzel, (már ha van az embernek asszonynak

egy traumás Kománéja, :)

egy tálat alátéve beleöntjük a joghurtokat

és a hűtőben pihentetjük pár órát.

Ezzel azt fogjuk elérni, hogy a 6 dl joghurtunkból

pontosan 3dl (szerintem) víz fog kicsepegni, de ezek után

legalább majdnem olyan állagot fogunk elérni,

mint amilyet drága kollégája esetében már elértek a gyárban.

Ez már elég sűrű lesz ahhoz, hogy a tzatzikink

ne egy úszós valami legyen, hanem

egy jól kanalazható, sűrű mártás.

  A meghámozott uborkákat a V-gyalu

vékony Julienne-szeletelőjén szeleteltem,

besóztam (reszelni is lehet), majd alaposan

kinyomkodtam és összekevertem a joghurttal.

Tálalásig hűtőben érdemes tartani.

És a csaláshoz visszatérve, sok mindennel

próbálkoztam már, de ez az eddigi egyetlen,

ami teljesen hibátlan az én (falusi) gyomromnak! 

😀