Tejfölös, savanyúkáposztás bableves

Megint csak egy történés bontakozott a kútfőmben, 

ugyanis db (ismételten) küldött pár sólet konzervet,
azzal a kéréssel, hogy most már osszam is meg.

Na, de mivel legalább háromféleképpen van már

fent sima sólet a blogon

 (és mind a konzervipar remeke), 

1    2  

dolgozó emberként asszonyként 

valamit azért csak muszáj volt kitalálni belőle, 

egyrészt engedve az Olvasói (és Anyagbeszerzői)

nyomásnak, másrészt, mert lassan az összes Olvasóm elpártol.

Az összetétele nagyban hasonlít 

a bakonyi betyárlevesemhez,

na és Hankka Koma-leveséhez

(vagy a korhelylevesemhez, 

vagy a szabolcsi káposztás bableveshez

...lehet paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű, 

vagy papucs orrán pamutbojt...

"Picur" pedig a konyhasarokban ül és vár, éhesen, szegény Gyerek.

😀

Hozzávalók:
-2 doboz sólet konzerv, amiben füstölt marhahús is van
-mangalica zsír
-4 db sárgarépa
-3 db petrezselyem gyökér
-1 cs újhagyma
-10 db barna csiperke
-10 db kelbimbó
-40 dkg savanyú káposzta, kicsit átmosva
-2-3 dl tejföl
-só, bors
-pár karika  sarudi, csípős vastag kolbász, az Agg rokon hűtőjéből

Nyammm

 A zöldségeket pici sóval, borssal, kevés zsírral,

vízben puhára párolom,

hozzáöntöm a sóleteket, a kolbászt-egy kicsit feldarabolva-, 

majd a savanyú káposztát-egy kicsit összevágva.

Addig, amíg felfő, vízzel kikavarom a tejfölt, ráöntöm a levesre 

és a sólet "kész-sége" miatt csak itt kezdem ízesíteni.

Nem is nagyon főzögetem tovább, inkább tálalok és étetek.

(És hogy a januári 18 karikás találkozónkon nem fogok

egy ruhámba se beleférni, az már egészen biztos.)

A második tányér, ütősen.

Nagyon tartalmas, nagyon őszi, nagyon finom.

 Majdnem félórás recept.