A farsang utolsó napjai

"Hamvazószerdán (azaz holnap) beköszönt a böjti időszak (40 napos), előtte azonban még a vidámságé a főszerep: a közösségek mulatnak és elbúcsúztatják a telet.

A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig tart, az utolsó néhány napot farsangfarkának is nevezik.

Ennek az utolsó napján, általában húshagyó kedden (ma) temetik el jelképesen a telet és nagy hanggal űzik el a gonoszokat a falvakból. Utóbbinál a falu apraja-nagyja vagy kereplőt fogott, vagy a háztartásokban könnyen elérhető fedőket, fazekakat vittek magukkal a fiatalok, hogy azzal zajt keltsenek és elűzzék a falvak életét megzavaró erőket. Ekkor tartották a téltemetést is: sokszor egy öregasszonynak felöltöztetett bábút készítettek, azt végighordozták a falun, a végén vagy a közeli folyóba lökték, vagy egy máglyán égették el, jelezve, hogy a télnek immáron vége van. 

A harmadik jellegzetes cselekedet volt a termékenység varázslat, amikor a mulatságon sétáló fiatal lányokat vesszőből font korbáccsal megcsapkodták, hogy sok gyermekük legyen és elkerülje őket a betegség.
A tegnapi napot a néphagyomány húshagyó hétfőnek, böjtelő hétfőnek nevezi. 
Ez a nők napja, ilyenkor nem dolgoztak, csak mulatoztak, korlátlanul ehetnek, ihattak, sőt zeneszó mellett férfi módra nótáztak. A Kárpát-medence egyes helyein szokásban volt, hogy a nők férfiruhába öltöztek. 

Az asszonyok nem sütöttek-főztek, hanem előre elkészített ételeket fogyasztottak, jellegzetes farsangi ételeket: pogácsát, sonkát, fánkot. A mulatozás után következett a szigorú böjt, melynek egyik előírása volt, hogy nem lehetett kézfogót vagy esküvőt tartani, az eladósorban lévő lányoknak ezért ki kellett várni a hosszú, negyven napos időszakot, hogy újra bálozhassanak és megismerkedhessenek jövendő férjükkel.
A farsang jellegzetes étele volt a rétes. Úgy vélték, hogyha az jól nyúlt, szerencsés év vár a családra. 

Máig jellegzetes étel a fánk, ezzel kínálták a családba betoppanó vendéget, ezt fogyasztották a farsangfarka napjaiban. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, amelyik házban fánkot sütöttek, annak nem vitte le tetejét a vihar. Bács megyében érdekes szokás volt, hogy az első fánkot eltették, megszárították és porrá törve a beteg állatoknak adták." (OB)