Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

 "A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe; e napon ünneplik Krisztus feltámadását.
Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás; innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.
Megünnepléséről már a 3. századból vannak adataink, azonban az ünnepet nem mindenütt tartották egy időben. Bár a nicaeai zsinat (ma Iznik-Törökország) i.sz. 325-ben a többségben levő nyugati vélemény alapján elhatározta, hogy húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnap tartassék (amely mindig a március 22-e és április 25-e közötti időre esik), ez az időpont húsvét megünneplésére csak a 8. század óta vált általánossá.
    Hazánkban az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat szerint akkoriban négy napig tartottak húsvétot, majd a nagyszombati zsinat 1611-ben három napra, XIV. Kelemen pápa 1771-ben pedig két napra csökkentette. X. Pius pápa 1911-ben húsvét második napját is törölte a kötelező ünnepek sorából, de nálunk továbbra is megtartották.
    Az erdélyi reformátusok ma is háromnapos húsvéti ünnepet tartanak. Húsvét ünnepének szertartásai közül már a középkorban kiemelkedett a föltámadás megjelenítése, amely az ünnep reggelén történt.
A húsvéti szertartásokhoz tartozott az étel megszentelése. Emellett már a 10. században említik a sonkaszentelést is. Szokásban volt még a kenyér-, a 12. század óta pedig a tojásszentelés.
    Köszöntő szokások is ismeretesek voltak húsvétkor.
Húsvét második napja hétfő, a városokban és ma is szokásos húsvéti locsolás, másutt a húsvéti korbácsolás ideje. 
Húsvét hétfőjén és fehérvasárnap (húsvét vasárnapját követő vasárnap) volt szokásban a komatálküldés. 
Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. 
A gyermekek húsvéti megajándékozása (nyuszi által hozott édesség, tojás) újabb eredetű városi szokás."